Ígért remény

„Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Azért hát vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel.” (1Thesszalonika 4:16–18)

Férjem 54 éves múlt, és most már Jézusban megpihent. 2019. április 5-én lépett be a Krisztusban való nyugalomba. Ez a dátum örökre bevésődött az emlékezetembe, mint a nagy szomorúság, de megkönnyebbülés napja is. Elmúlt a szenvedése, fájdalma és szorongása. Felváltotta az az áldott álom, amely azok számára jön el, akik ismerik és szeretik a Megváltót.
Most életem új fejezetét kezdem el. A számomra megváltozott élet újdonságának része lesz a nagy veszteségek feldolgozása is. Ahelyett, hogy intenzíven ápolnám Melvint, és az ő szükségleteivel törődnék, már van időm – és az idő drága. Az, hogy már nincs Melvin, akivel megoszthatnám, hihetetlenül szomorú, mégis itt van bennem a megújulás áldott reménye, hogy amikor Jézus eljön, mindannyiunkat hazavisz, hogy örökké vele éljünk. Ez az élet csak egy szempillantás ahhoz képest, ami azokra vár, akik szeretik Őt, és szeretik az Igéjét.
A mai napot nagypénteknek nevezik. Ezt a napot a kereszténység jelentős része úgy ünnepli, mint a napot, amikor Krisztus kifizette a legnagyobb adósságot mindannyiunk bűneiért. Soha nem fogjuk megérteni ezt a fajta szeretetet, a keresztre feszítés gyötrelmeit, a kegyelmet, amely teljesen idegen a mi testi elménktől, mégis hiszünk, bízunk benne és remélünk. Hálánk mérhetetlen az Ő életéért. Ez a kegyelem korlátlan, felfoghatatlan, meg nem érthető; mégis elégséges mértékben áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy biztosítson bennünket, hogy egy napon az újjáteremtett földön fogunk élni.
Minden egyes tovaszálló nappal erőt kapunk ahhoz, hogy megbirkózzunk vele. Korlátlan, szent erőt nyerünk, hogy úgy éljünk, ahogy Jézus szeretné tőlünk. Betekintést kapunk ebbe az erőbe, amely abból fakad, hogy szeretünk, és osztozunk a szeretteinkkel a hatásukban az életünkre és a közös vágyban, hogy örökké együtt legyünk az örökkévalóságban. Ragaszkodom ehhez a tudáshoz, ehhez az ígérethez, Isten szent Igéjének bátorításához és ahhoz az áldozathoz, amit még Jézus hozott meg mindannyiunkért, hogy felülemelkedhessünk a világ gondjain, és örökké vele élhessünk, amikor újra eljön, hogy megváltson minket, mint az övéit.

Grace A. Keene