Krókuszok

„Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)

Gyermekkoromban a Maryland állambeli tavasz túláradóan és ragyogóan érkezett meg. A fejem fölött rózsaszín és fehér somvirágok baldachinja lengedezett. A vállamnál napsütötte aranyeső hullámzott. A derekam magasságában ragyogó, rózsaszín azáleák lángoltak. Amikor lenéztem, a bokám körül jácintok kék tüze sugárzott. És a lábujjaim mellett pedig a krókuszok vastag, viaszos szirmai pompáztak büszkén ragyogó arany és élénklila színben a tavaszi légben. Úgy tűnt, mintha nevetnének és tréfálkoznának, ahogy felderítették a világot.
Felnőttként Alberta félprérijére költöztem. Itt már sokkal vonakodóbb a tavasz. Öt hónapnyi havazás után kezd félénken előrenyomulni. Pár lépés előre, majd gyors visszavonulás, amikor hóvihar fojtogatja a levegőt. Néhány melegebb nap arra ösztönzi, hogy újra próbálkozzon. Egy újabb hóesés megállítja az előrehaladását. Vannak napok, amikor a visszatérő ludak még mindig a befagyott tavakon
sétálgatnak. Semmi szín, semmi zöld látvány.
Aztán hosszabbodnak a napok, a fák rügyei megduzzadnak, és a tó jege olvadni kezd. Itt az ideje, hogy megkeressük a tavasz első virágait.
Nem fogunk rájuk bukkanni a szomszédaink virágágyásaiban. Ehelyett sáros ösvényeken túrázunk, hogy találjunk egy napos lejtőt. Ott, a tél még mindig barna füvéből bújnak elő a krókuszok. Ezek nem olyanok, mint gyermekkorom krókuszai. Nem aranyba és királyi bíborba öltözöttek; nem díszelegnek vastag, viaszos szirmokkal.
A félénk prérikrókuszainkat kökörcsinnek is nevezik. Húsvét táján virágoznak, amikor Krisztus, a húsvéti bárány megtestesítője, a világ világossága életét adta, hogy mi elkerüljük a sötétséget, és az Ő világosságában éljünk.
Rágondolok, amikor a tavasznak ezt a hírnökét nézem. A virágok kicsik. Lila, majdnem fehér szirmaik vékonyak és törékenyek. Átsüt rajtuk a fény, és megvilágítja a porzókat, amelyek koronát képeznek középen. Mindig úgy érzem, hogy ez a virág reményt sugároz. Nem olyan vidám, mint gyerekkorom krókuszai; ehelyett a megújulás ünnepélyes örömét közvetíti. A feltámadás örömét. Az élet fénye ragyog át ezen a virágon. Szeretném, ha Ő ragyogna át rajtam is.

Denise Dick Herr