A legsötétebb pillanatainkban felragyog a Fiú

„Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Korinthus 4:6)

Mikor már letettem aludni a kisfiamat, elsírtam magam. Egyedül éreztem magam, és nem volt kihez fordulnom. Még Isten is távolinak tűnt, akit szolgáltam. Fájdalmamban hozzá kiáltottam: „Uram, te ismered a szívemet és a vágyaimat. Tudom, hogy cserbenhagytalak téged. Kérlek, hallgasd meg a kiáltásomat, és mutasd meg, hogy még mindig szeretsz!” Olyan sötét volt a szobában, hogy nem is láttam a kezem vagy a babát az ágyon.
De hirtelen erős fény szűrődött be az ablakon. Egyenesen a Bibliára világított, amit még apától kaptam. Egy halk hang így szólt hozzám: „Olvasnod kell a Bibliádat, és fordulj vissza.” Ő a legsötétebb órában is velem volt. Az a fény megerősítette a menny jelenlétét.
Huszonkilenc évvel később a férjemmel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk meglátogatni a Londonban élő szüleimet. Az összes testvérem is elutazott oda. Ilyen hosszú idő után jó volt újra látni mindenkit. Nagyszerű családi összejövetel volt, de hamar eljött az idő, hogy hazamenjek.
Mindössze két héttel azután, hogy hazaértem, hívott a nővérem. Anyám elesett, és kórházba került. Biztosítottak róla, hogy rendbe fog jönni.
Néhány nappal később megint felhívott a testvérem. Nem kaptunk jó híreket. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy anyának hasnyálmirigyrákja van. Az orvos egy hetet adott neki. Megesett rajta a szívem. Hazamentem, és közöltem a családommal a rossz hírt. Ezúttal már nem voltam egyedül a sötétben. A péntek esti áhítatunkon különleges repülőjegyet kértünk Istentől. Az Úr meghallgatta az imánkat, és még el tudtam menni, hogy láthassam az édesanyámat.
Három héttel azután, hogy anyát hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták, elaludt Jézusban. A temetés napja esős, felhős londoni nap volt. Ismét arra kértem Istent, hogy ragyogjon fel nekem. És Ő újra feltárta magát előttem. Amikor a koporsót leeresztették a földbe, egy ragyogó napsugár fénylett fel a fiam hátán. Ahogy felnéztem az égre, tudtam, hogy ez a Fiú ragyogása, hogy biztosítson róla: Ő velünk van.
Testvéreim, még a legsötétebb pillanatokban is bízzatok Istenben, higgyetek benne. Ő a legsötétebb pillanataitokban is felragyog nekünk. E miatt a fény miatt vagyok képes tartani magam.

Dawn M. Phillips