Otthont a hajléktalan családnak

„Békés hajlékban fog lakni népem, biztonságos sátrakban, gondtalan nyugalomban.” (Ézsaiás 32:18)

Egyik nap könnyek kötött hívott fel a kisunokám: „Olyan szomorú vagyok!” – mesélte. Ahogy kibontakozott a története, rájöttem, hogy egy hajléktalan család miatt tört össze a szíve, akik mellett aznap ment el az iskolából hazafelé. Ez már a második alkalom volt, hogy elhaladt mellettük a kislány, és másodjára történt, hogy neki és anyukájának nem volt elég pénzük, hogy adjanak nekik.
Beszélgetésünk végére négy megközelítési módot határoztunk meg a pénzszerzéséhez a projektre. Ezek biztosítanák, hogy legközelebb már legyen egy kis pénze, amit hajléktalanoknak, különösen hajléktalan gyerekes családoknak adhatna. Először is félreteszi a zsebpénze egy részét, és abból adakozik. Másodszor megkéri a családját és a barátait, hogy járuljanak hozzá a Hajléktalan Családok Projekt alapjához. Harmadszor ő és a másik kisunokám odaadják a játékaikat a gyerekeknek, vagy eladják néhány játékukat, hogy pénzt gyűjtsenek a családoknak. Végül pedig talán megkéri az édesanyját, hogy segítsen létrehozni egy „GoFundMe” projektet a hajléktalan családok számára. Vidáman ért véget a beszélgetésünk, és a kislány is jobban érezte magát: már alig várta, hogy nekiláthasson tervezgetni.
Nehéz időket élünk. Miközben írok, a világ eddigi legsúlyosabb világjárványának globális válságával nézünk szembe. Ez azt eredményezte, hogy sok család elvesztette az otthonát, és kétségbeesésbe taszította őket. A bűn jelenléte is hozzájárult a lelki hajléktalansághoz. Isten mégis megígérte, hogy egy napon majd Ő véget fog vetni minden fájdalomnak.
Egy vigasztaló ígéret jutott eszembe, amikor erre a sok szomorúságot okozó esetre gondoltam. Bár most vannak hajléktalanok, éhező gyerekek, és nem, nekik még játékuk sincs, Jézus azt mondja: „Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” (János 14:1–2) Egy napon minden fájdalomnak és szomorúságnak vége szakad. Még ha most nincs is saját otthonunk, Krisztus megígéri, hogy ad majd egyet a mennyben.
Micsoda áldott reménység egy pozitív jövő iránt! Alig várom már azt a napot. És te?

Gloria Barnes-Gregory