A hátunk mögött áll

„Ujjongjatok, egek, örvendezz, föld, ujjongva énekeljetek, hegyek! Mert megvigasztalta népét az Úr, és könyörül szegényein!” (Ézsaiás 49:13)

Isten negyven éven át gondoskodott Izrael fiai élelméről. Nem egy hétre előre adta oda nekik a mannát, hanem naponta. Ha egyszerre egy napnál többre való adagot gyűjtöttek, a maradék manna reggelre tönkre ment. Miért? A Szentírás azt mondta, hogy olyan volt, mint a koriandermag, de a koriandermag azért jóval tovább eláll egy napnál. A tény, hogy a manna elolvadt, mikor a nap „felforrósodott”, azt jelenti, hogy csak egy napra volt elegendő. Az Úr úgy tervezte a mannát, hogy csak egy napig legyen jó. Azt akarta, hogy gyermekei a napi táplálékot illetően rá támaszkodjanak. Azt akarta, hogy várják a következő napot. Azt akarta, hogy tudják, Ő volt, aki kivezette őket Egyiptomból, és Ő lesz, aki táplálni fogja őket a Kánaán felé vivő úton. Naponta akarta erre emlékeztetni őket.
Az Úr ismeri a szükségleteinket. Ő gondoskodik rólunk, bármi is legyen a láthatáron, csak bízzunk abban, hogy megteszi, amit megígért: ételt tesz az asztalunkra, vizet ad szomjunkat oltani, és menedéket nyújt a járvány elől. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy össze kell gyűjtenünk és fel kell halmoznunk dolgokat, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt, miközben elfelejtjük, hogy a világegyetemben minden Istené, és Ő soha nem hagy el bennünket (lásd: Zsidók 13:5).
Mialatt Jézus a tanítványaival volt, ők is elfelejtették, hogy egy hatalmas Mester jelenlétében vannak, aki táplálta Izraelt a pusztában, valamint az ötezret és a négyezret. Annyi példa áll előttünk mindenható Istenünk hatalmára, mi mégis aggódunk a holnap miatt. Persze járvány söpör végig a világon, de Ő megvéd minket, ahogy Izrael fiait is megóvta az Egyiptom földjén pusztító csapásoktól. Azt mondta, hogy az Ő tudta nélkül egy hajszálunk sem hullik le a fejünkről. Néhanapján elképzelem Istent, amint az összes megoldáson kuncog, amit az emberek kigondolnak, miközben észre se veszik, hogy az Ő kezében van a válasz.
Imádkozom, hogy ez a drága ígéret bátorítsa a szíveteket: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver? De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róma 8:35, 37)

Flore Aubry-Hamilton