Istenben bízva

„Mikor félnem kellene is, én benned bízom.” (Zsoltárok 56:4)

Úgy hiszem, mikor kibújtam anyám méhéből, már ott volt a félelem, amivel a világban üdvözölt. Én második világháborús baba voltam. Apám poszttraumás stresszel tért haza, és kilenc hónappal később egy nagyon szép, de szorongó kisbaba jött világra.
A kutatások szerint a környezetünknek létfontosságú szerepe van abban, hogy végül ki lesz belőlünk, és a környezet már az anyaméhben elkezdődik. Egy nyolchetes érzelmi gyógyító kurzus tette lehetővé számomra, hogy megvizsgáljam, milyen volt a gyermekkori környezetem. Felfedeztem, hogy már az anyaméhben szerzett tapasztalataimnak is része volt a félelem lelke. Mindentől féltem, mindig a legroszszabbra gondoltam, és a legrosszabbat kerestem. Ez megfosztott az élet örömétől és a kalandok izgalmától. A fantáziám vadul elszabadult, akárcsak a horrorfilm megnézése utáni álmaink.
Eszembe jut az az este, amikor egy tábori gyűlésen kellett beszélnem. Félelmetes volt, hogy én voltam a teológusok között az egyetlen nő, aki azon a héten beszélt. A beszédem időzítése sem segített, mivel a csütörtök a nők kiemelt napja volt. Igen, sok időm volt, hogy elgyakoroljam az üzenetemet, és imádkozzak a beszédem érthetőségéért, de sok időm volt aggódni is. Ott volt a félelem, hogy vajon azt mondom-e, amit Isten akar. Ott volt a félelem, hogy majd elrontom. Végül imádkozás közben letérdelve és félelmeimet megvallva átadtam ezeket az Úrnak. Végül is ez az Ő szolgálata, és én az Ő szolgája vagyok. „Kérlek, engedd, hogy a te Lelked álljon fel velem, és Ő beszéljen” – így szólt az imám. És Ő megtette.
A félelem szelleme bár nem Istentől származik, mégis valóságos. Az Úr a szeretet, az erő és a józanság lelkét adta nekünk. Máskülönben elmenne az eszünk a félelem gyötrelmei miatt. Isten Igéje többször is azt mondja, hogy „ne féljetek”. Miért? Mert Ő soha nem hagyja el a gyermekeit. SOHA! A Mindenható velünk van, és az Ő tökéletes szeretete kiűzi belőlünk a félelmet.
Amikor a félelem bekopogtat hozzám, akkor ahelyett, hogy megbénítana, szorongást és stresszt keltene bennem, arra ösztönöz, hogy bízzak az Úrban. Benne bízni azt jelenti, hogy ismerjük Őt, és elhisszük, hogy megteszi, amit ígért. Mindig! Így a zsoltárossal együtt mondhatom, hogy minden félelmemet őelé teszem, amikor félek, és teljes szívből megbízom benne.

Shirley P. Scott