Mi az a kezedben?

„Erre az Úr azt mondta neki: Mi az a kezedben?” (2Mózes 4:2)

A bénítás fegyvere a félelem. A Mózes II. könyve 4. fejezetében leírtak alapján Isten elhívta Mózest, hogy vezesse ki Izrael fiait a rabságból, és az ő tapasztalata klasszikus példa arra, hogy használjuk azt, amink van. Amikor a menny elhívta Mózest, hogy szószólója legyen a fáraó udvarában, ő egészen üresnek és fizikailag eszköztelennek érezte magát. Elképzelem zavarát és a társadalmi és politikai alkalmatlanságtól való félelmét. De az Úr, aki bármilyen csatát képes megvívni a legapróbb dolgokban is, arra emlékeztette, hogy még a kezében lévő vessző is olyan eszköz lesz, amivel csodák történhetnek.
Mózeshez hasonlóan én is tisztában voltam azzal, hogy nem tudok megfelelni a kihívások tömkelegének, amelyekkel szembe kell néznem, miközben megfelelő jövedelemforrás nélkül nevelem a gyermekeimet egy pörgő városban. Nem volt fizetett munkám, ezért használt ruhák eladásához folyamodtam – egy olyan helyzethez, amiben gyakran győzött le a félelem és a szégyen. Egyik este rádöbbentem, hogy ha Isten nem tesz csodát, akkor másnap nem lesz sem ételünk, sem ebéd a gyerekeknek, amit iskolába vihetnének magukkal. Kijózanító volt, ahogy rájuk néztem, és nem tudtam a legalapvetőbb fizikai szükségletüket – az ételt – sem kielégíteni! A férjem egy másik városban küzdött a mindennapi megélhetésért, enyém pedig a régi, leharcolt kocsink volt. Ekkor hirtelen egy gondolat villant át a fejemen: Használd taxiként a parkoló autót! Még soha nem taxiztam, ráadásul a környék is nagyon szövevényes és kaotikus volt egy öreg autó számára, ami könynyen cserbenhagyhatott volna. Habozva imádkozni kezdtem, és védelmet kértem Istentől.
A tizenéves sógorommal, aki a kalauzom és testőröm volt, elindultunk Okoba faluból a lagoszi Ikeja felé, és csak éjfél után tértünk haza, miután épp csak hogy annyit kerestünk, ami elég volt a következő napra: 50 nairát, kevesebb mint 1 dollárt! Ez méltányos teljesítmény volt. Az Úr megvédett minket és az autót is a zord utaktól és a körülöttünk tomboló tébolytól. Ő az én régi, kiszolgált, használaton kívüli járművemet használta fel arra, hogy csodát tegyen, és élelmet biztosítson 6 fős háztartásomnak. Néha nem vesszük észre annak az értékét, ami a kezünkben van, amíg nem kerülünk súlyosan emberpróbáló helyzetbe.
És valóban: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megszabadítja őket.”
(Zsoltárok 34:8)

Ekele P. Ukegbu-Nwankwo