2023. február 27., hétfő
Isten nem igazságtalan
„Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, amelyet az Ő neve iránt tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.” (Zsidók 6:10)
2019-ben egészségügyi szakembereink csapata meghívást kapott egy ápolói konferen ciára Kenyába. A koordinátorunk elküldte a listát, mire van szükségünk, például vízumra, az országba való belépéshez. A missziós utat május végére tervezték. Mivel már meghívtak unokahúgom báljára a húsvéthétvégén Marylandbe, úgy terveztem, hogy majd személyesen megyek el a kenyai nagykövetségre Washington DC-ben. Alaposan leellenőriztem a vízumkérelemhez szükséges kért iratokat, és izgatottan vártam repülős utazásunk napját. Miután részt vettem a bálon, és meglátogattam a családokat és a barátokat, ideje volt felkeresni a kenyai nagykövetséget. Már nagyon korán odaértünk, és vártuk, hogy az iroda kinyisson. Egyszer csak kinyílt az ajtó, ahol várakoztunk, és átadtuk a papírjainkat. Azt mondták, hogy a vízumkérelmi eljárás 10 munkanapot vesz igénybe, míg mi arra számítottunk, hogy a hazatérésig még hátralevő 4 munkanap alatt lezajlik a folyamat. Az ügyintéző azt is elmondta, hogy két lehetőségünk van: vegyünk egy utalványt a gyorsított eljárás díjáért, hogy még az indulás előtt megkapjuk a vízumokat, vagy adjunk egy megcímzett, elsőbbségi borítékot, hogy postán küldjék el hozzánk. Elküldött egy három háztömbnyire levő postához, ahol mindkét opciót teljesíthettük. A postahivatalhoz érve várakozó embereket találtunk egy bezárt ajtó előtt. Imádkoztunk, 40 percen át vártunk, de senki nem jött, hogy beengedjen minket. Visszatértünk a nagykövetségre, és előadtuk a dilemmánkat az ügyintézőnek. Elmagyaráztam neki, hogy missziós útra megyünk, és hogy korábban már 6 éven át dolgoztunk Kenyában misszionáriusként. Figyelmesen végighallgatott, kérte, hogy foglaljunk helyet, és eltűnt az iratainkkal. Én tovább imádkoztam mennyei közbelépésért. Mielőtt leülhettem volna a székemre, már vissza is hívtak a pulthoz. „Jó utat kívánok önöknek” – mondta az alkalmazott, miközben átnyújtotta az útleveleinket. Kinyitottam az útleveleket, és kellemesen meglepődtem, ahogy megláttam a mellékelt vízumokat. Mikor a díjról kérdeztem, ő csak mosolygott. Ez Istennek a mai alapigében található ígéretére emlékeztetett, hogy hagyatkozhatunk az Úrra. Ő betartja az ígéreteit. Tegyük próbára. Ő soha nem vall kudarcot.
Lydia D. Andrews