Ima várakozás idején

„Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.” (Zsoltárok 33:4) „Szememet a hegyekre emelem: honnan jön a segítségem? Segítségem az Úrtól van, aki az eget és a földet teremtette. Nem engedi, hogy lábad meginogjon, nem szunnyad el őriződ. Íme, nem szunnyad és nem alszik Irzael őrizője! Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké!” (Zsoltárok 121:1–8)

Anyukámnak ez az egyik kedvenc zsoltára. Olyankor olvasta föl nekem, mikor csüggedt hangulatban mentem oda hozzá. Mostanra már nekem is ez lett az egyik kedvencem. Isten volt és ma is Ő a menedékem és erőm a szükség idején. Gyerekként meg kellett tanulnom, hogy az Úr majd megenged negatív történéseket is az életem során, azért, hogy növekedhessek és megtanuljak rá várni. A várakozás ideje már ma, holnap, jövő évben vagy talán évekkel később érhet véget. Míg a menny nem válaszol, addig várni kell. Van valami, amit azért megtehetek a várakozás idején. Sokat imádkozhatok! Imádkozom, míg nem történik valami. Az Úr megengedő, és mindig azt akarja, ami a legjobb nekem, mert én a gyermeke vagyok, és Ő szeret engem. Nem minden imát fog már először megválaszolni, vagy úgy, ahogy szeretném, de ettől még én továbbra is imádkozom. Az út során megtanultam váratlan áldásokba belebotlani, átlépni az élet által elém hozott zűrzavaron és nem foglalkozni az apróságokkal! Az élet túl rövid az aggodalmaskodáshoz. Tudatában vagyok annak, hogy ha már elsőre minden imát úgy válaszolt volna meg Isten, ahogy szerettem volna, az nem vált volna javamra. A folyamatos imádkozás megújítja a lelki életemet, és segít növekedni keresztény hitemben. Tapasztalatból tudom, hogy Ő nem akkor jön, mikor akarom, hanem mindig a kellő időben. Azt javaslom, hogy te is tarts ki, és légy hálás a mennynek a sok-sok áldásért, amit az utunkba hoz, valamint a várakozás időszakáért, mikor a javunkra válva segít növekedni nekünk az Úr.

Yvonne E. Ealey