Május 27. Várjuk az Urat

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” – Ésa 40:31

Mint majdnem minden kislány, én is gyakran elképzeltem, hogy majd egyszer férjhez megyek, gyermekeim születnek, és boldogan élek. Ő jóképű orvos, ismert ügyvéd, vagy igazán kedves tanár lesz majd. Serdülőkoromban már az esküvőmet is megterveztem, kiválasztottam a koszorúslányokat, a násznagyokat, a virághordozókat, a lelkészt. Kiválasztottam az alapszíneket is: lila vagy rózsaszín.

Máté 6:33-ban ezt olvassuk: „Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Minden nap olvastam a Bibliát, hetente eljártam a gyülekezetbe, naponta imádkoztam, legtöbbször férjért, mindenkivel kedves voltam, vállaltam a gyülekezeti szolgálatokat. Minden lehető kórusban énekeltem, leginkább azokban, amelyek sokat turnéztak, hogy több alkalmam legyen megfelelő férjet találni.

Most, negyvenedik születésnapomhoz közeledve, úgy teszek, mint Anna: „Lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.” (1Sám 1:10) Én is imádkoztam, és vigasztalhatatlanul sírtam. Nem mondhattam el senkinek, bár biztosan sokan gondolták, hogy elment az eszem, vagy bevettem valamit. Most már minden előre kiválasztott virághordozóm túlságosan idős volt, új barátnőim voltak, és a lelkészt azóta többször is lecserélték a kerületünkben. De várjunk csak! „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” (Zsolt 27:14) Vártam tehát az erőt és a bátorságot.

A várakozás növeli bizalmunkat, növeli hitünket, hogy megjelenik a megfelelő személy, a megfelelő időben? A várakozás bátorságot ad? A várakozás megerősíti hitünket és felkészít az Ő tökéletes ajándékának elfogadására?

Azt hiszem, hogy az Úrra várva készülhetünk csak fel annak elfogadására, amit Ő felkínál számunkra.  Ötvenes éveim elején Isten megajándékozott azzal a keresztény férfival, akiért annyit sírtam és imádkoztam. Isten megerősítette szívem, és felkészített az előttem álló útra. Férjet adott nekem, aki jóban, rosszban kitartott mellettem. Figyelmes, gondoskodó és kedves. Megörvendezteti a szívem, megérte várni Isten ajándékára.

Sylvia A. Franklin