Ő vezet bennünket

„Hagyjad az Úrra utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti.” (Zsoltárok 37:5)

Nagy bajban van a világ, mikor ezt az áhítatot írom. Pandémia sújtja az emberiséget; akik nem betegedtek meg a betegségtől, a következményeivel néznek szembe: társas elszigeteltséggel, munkanélküliséggel és létbizonytalansággal.
Az imaházak, valamint egyes kereskedelmi és egyéb, nem alapvető fontosságúnak ítélt és magas fertőzési rátával bíró tevékenységek is kénytelenek voltak bezárni. Elvesztettük a fizikai kontaktust, és sokan egyfajta érzelmi elszigeteltségben találták magukat: ez fájdalmas érzés, ami hatalmas űrt hagy a lélekben.
Négy bizonytalanságban töltött hónap után nagyon lesújtva éreztem magam, hogy nem vehetek részt az istentiszteleten, távol vagyok a bátyáimtól, a családomtól és a munkatársaimtól. Elhaló hangon kiáltottam segítségért Istenhez, és válaszra volt szükségem, hogy ne essek pánikba.
Még aznap éjjel, mikor elaludtam, azt álmodtam, hogy más emberekkel együtt egy olyan városban vagyok, amit egy borzalmas ciklon készül elpusztítani. Mindenfelől körülvett minket az erős szél, és a napsugarak félelmet és rettegést hoztak. Minden ház zárva volt, és senki nem engedett be magához minket. Észrevettem, hogy egyes házak nagyon törékenyek, és valószínűleg nem tudtak volna ellenállni a viharnak, de a lakóik nem akarták elhagyni őket.
Mivel nem volt hova bújnunk, megáztunk és fáztunk, és egy egyszerű sátorba húzódtunk be, amit vászonnak és deszkákkal fedtek be, ahol benn mindössze egy székünk volt. Végül elért a ciklon, és az egész várost lerombolta, de a sátrunk érintetlenül maradt – noha ez volt ott a legtörékenyebb építmény. A kinn süvítő szél még csak össze se borzolta senki haját a kis kunyhóban – nyugalom vett körbe minket. Aztán valaki megszólalt: „Olyanok vagyunk, mint a tanítványok a háborgó Galileai-tengeren: Jézus itt van velünk, így biztonságban vagyunk.”
Izgalommal emlékszem vissza erre az álomra. Ráébresztett, mennyire gondot visel Isten a félelmeimről és problémáimról. Aznap éjjel rájöttem, hogy Krisztus mindig velünk van. Nem tudjuk, mikor cseng le a világjárvány. De hisszük, hogy az Úr ott van a mi kicsi és sérülékeny sátrunkban. Így semmi sem fog megrendíteni minket. Micsoda biztonságunk van Jézusban!

Sueli da Silva Pereira