Isten szeretete

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

Pár évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy tanulmányoznom kell Isten szeretetét, amit két szakaszban tettem meg. Először hat szentírási helyre összpontosítottam. János 3:16 úgy határozza meg a szeretetet, mint adást: Isten odaadta a Fiát. Róma 3:8-nál a szeretet az áldozattal egyenlő. Efézus 2:4–5 között az irgalom szinonimája a szeretet. 2Thesszalonika 2:16–17 között a szeretet vigaszt jelent. 1János 4:9–10 alapján a szeretet cselekvést kifejező ige, és Jelenések 1:5-nél a szeretet: megbocsátás.
Ez a hat rész megerősítette az Úr sokoldalúságát: annyira szeret minket, hogy szeretete különböző jelentéseket is kapott, hogy betöltse pillanatnyi és egyedi szükségleteinket. Szeretete arra is megtanít, hogyan legyünk sokoldalúak, és hogy feltétel nélkül szeressünk. Megtanítja, hogy a szeretet nagylelkű: ingyen ad. Mivel szeretet van bennem, egyetlen áldozat sem túl nagy, és az emberekkel való érintkezéseimet irgalommal kell mérsékelni. Szeretetem által tudok majd másokat vigasztalni, és mivel a szeretet cselekvő ige, a megbocsátás jelentőségére is megtanít. Tanulmányom első szakasza Isten szeretetének mélyebb megismerése felé lendített.
A második fele egy négyéves utazás volt, mialatt úgy tanulmányoztam az Úr szeretetét, ahogy az Mózes I. könyvétől kezdve a Jelenések könyvéig megnyilatkozik. Az évek során rájöttem, hogy az Ószövetség Istenének egyesek által képviselt változata nagyban különbözik attól, akivel én találkoztam. Azt hallottam meg olvastam, hogy az az ótestamentumi Isten haragos, bosszúálló, büntető és háborúskodó, akinak láthatóan kedve telik az erőszakban és a pusztításban. Talán ez lehet az oka annak, hogy „Isten cselekedeteiként” jellemeznek természeti csapásokat. Ezzel szemben annak az Istennek, akivel az Ószövetségben találkoztam, ugyanolyan állandó jellemvonásai vannak, mint amilyeneket az Újszövetség lapjai mutatnak be.
Mózes I. könyve elején az Úr szeretete a teremtő tetteiben nyilvánul meg. Szeretetéből fakadóan megteremtette a világot minden gyönyörűséggel és kényelemmel ellátva, amire csak szüksége volt az embereknek, és aztán megalkotta Ádámot és Évát. Ugyanez a kép visszhangzik az egész Bibliában. Jelenések 1:5–6, az utolsó rész azt a halhatatlan szeretetet ábrázolja, amely minden jelentést felölel, mikor megtisztít, és „királyokká és papokká” emel bennünket. Ó, micsoda szeretet! Azért imádkozom, hogy fel tudjuk fogni Isten szeretetét, tanulmányozzuk naponta, és jobban értsük meg a mélységét.

Valerie Knowles Combie