A váratlan ajándék

„Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)

2019. július 18-án épp a pódiumon voltam, hogy még a bíróság hivatalos megnyitója előtt elhozzak valamit, amire szükségem volt az irodámban, mikor egy rendőrnő lépett oda hozzám, és megkérdezte, hogy adhatna-e nekem egy ajándékot a kertembe. Izgatottan mesélt erről a gyönyörű, de szokatlan sivatagi virágról, ami csak éjjel virágzik. Én is fellelkesültem tőle. De ránéztem az apró, jelentéktelen kis gazra a tenyerében, és arra gondoltam: Még egy gyomnövény a kertembe! Őszinte volt a kedvessége, ezért úgy véltem, semmit nem veszthetek, ha elfogadom nagylelkű ajándékát. Miután részletes utasításokkal látott el, hogyan ültessem el és gondozzam az ajándékomat, biztosított róla, hogy kellemes meglepetés vár rám.
Ahogy ígérte, az ajándékom rohamos növekedésnek indult. Már rügyek is megjelentek a növény közepén. Hosszúkás levelei széles területet kezdtek borítani. Egyik reggel gyönyörű, sárga virágra keltem fel, ami a nap melegétől kifakult. Szóval ez az! A sivatagi virágomról kiderült, hogy egy esti kankalin, botanikai nevén: Oenothera Triloba. Még soha nem hallottam vagy láttam azelőtt, bár az évek során már sokféle ligetszépét ültettem. A csoda benne az, hogy ma, 2021. február 21-én a hőmérséklet Ontario déli részén -19 fok körül mozog. Nem épp nappali sivatagi meleg! Az ajándékom most hó és jégpáncél alatt fekszik, de tavasszal majd ki fog kelni, hogy újra virágba boruljon, és szépségfoltként üdvözöljön a bejáratnál.
Tavaly nyáron egyik reggel arra a komikus jelenetre esett a pillantásom az emeleti ablakból, hogy egy nyúl, egy mókus és egy madár próbált kétségbeesetten hozzáférni az esti kankalinomhoz a dróthálón keresztül, amit köré feszítettem ki. Noha nagyon igyekeztem, hogy biztosítsam növényeim túlélését, kis szőrös-tollas barátaim láthatóan mind osztozni akartak az én ajándékomban.
A természet biztosít az újjászületésről, mikor pár hét múlva beköszönt a tavasz. A természet újjászületése azt szolgálja, hogy emlékeztet az élet ajándékára bennünket, amit Isten oly kegyelmesen adott meg mindannyiunknak. Ahogy különböző arcunk van, úgy különbözik egymástól a tehetségünk és a gyönyörű, édes lélek, amit az Úr belénk plántált. Ne fojtsuk meg vagy temessük el, hanem hadd ragyogjon, hogy mindenki láthassa, és áldást nyerjen általa.

Avis Mae Rodney