A bezárt ajtó

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem.” (Jelenések 3:20)

Mikor a legkisebb öcsém még pici volt, egyszer véletlenül bezárta magát a szobájába. Először még tetszett is neki, mert nagy figyelem irányult rá miatta. De idővel már nem volt olyan vicces. Nem tudott kijönni, és senki más sem tudott bemenni hozzá. Tapasztalatlan értelme meg sem próbálta megértetni vele, hogy ha egyszerűen elfordítja a kilincset, azzal ki tudja nyitni a zárat. Végül kihívtuk a tűzoltókat, hogy szabadítsák ki Richardot második emeleti szorult helyzetéből.
Ez az eset Jézus hívására emlékeztet Jelenések 3:20-ban: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Mennyei szülőnk kétségbeesetten vágyik belépni szívünk szobájába, hogy békét, örömöt, bizonyosságot hozzon, és minden mást, amire valaha szükségünk van, vagy amit szeretnénk. De az olyan igazi úriember, mint Ő, nem erőlteti a belépést oda, ahova nem hívták be. Kopp-kopp! Néha meghalljuk, máskor nem. Kopp-kopp! Néha nem szeretnénk, hogy megzavarjanak. Kopp-kopp! Néha szükségünk van rá, de nem érezzük szükségét. Koppkopp! Néha érezzük a szükséget, mégsem fogjuk fel az ajtónyitás módját az előtt az egyedüli személy előtt, aki segíthet. Érzékeljük, hogy az ajtón kívül áll. Tudjuk, hogy Ő az. Be szeretne jönni, és mi is azt akarjuk, hogy jöjjön be. Kopp-kopp! Hol van a tűzoltóság? Hogy nyitom ki az ajtót?
Néha ez a problémás ajtó a négy „kilincs” egyike (vagy másika) által nyílik ki előttünk. Először is hívjuk be Jézust, és ezzel nyissuk ki Jelenések 3:20 ajtaját. Másodszor higgyük el, hogy Ő segíteni szeretne rajtunk: „Bizonyságul hívom ellenetek a mai napon a mennyet és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te is és utódaid is.” (5Mózes 30:19) Harmadszor a kétségek ellenére is ragaszkodj unka hitünkhöz. Mondjuk Jézusnak: „Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben!” (Márk 9:24) Végül bízzunk a Megváltóban, hogy hű lesz az Igéjéhez: „Ez az a bizodalom, amelylyel iránta vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, azt is tudjuk, hogy már megkaptuk, amiket kértünk tőle.” (1János 5:14–15)

Christine B. Nelson