A naplementét üldözve

„Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jeremiás 29:13)

A szerelők már végeztek az aznapi feladataikkal. Nagy megelégedésemre a fürdőszobát újították fel. Kilépve búcsút intettem nekik, és megköszöntem az eddigi munkát a fér fiaknak.
Ahogy elhajtottak az úton, felemeltem a fejem, és pont előttem egy lélegzetelállító naplemente látszott. Megragadtam a mobilomat, és kattintgatni kezdtem. Mivel el akartam kapni a megfelelő szöget és pózt, a felhajtóról a gyep bal oldalára futottam, majd berontottam az útra néző hálószobába, hogy magasabbról és jobban láthassak rá. Még mindig elégedetlenül felfutottam a tetőtérbe, és épp akkor értem föl, hogy lágyan a fák ágai alá süllyedt a tűzgolyó. Mikor átnéztem a képeket, négy elképesztő felvétel is készült. Teljesen. Fel. Voltam. Dobva.
Másnap reggel a napi séta közben elgondolkodtam az előző esti rögtönzött fotózáson. Mindenféle megfontolás nélkül kerestem optimális helyeket, ahonnan egyedi látványa van a napnak, és semmit nem törődtem azzal, hogy ide-oda rohangálok, amivel megkönnyítem a nagyszerű képek elkészülését. Nem gondoltam a fájó hátamra vagy a sajgó ízületeimre. Egyszerűen mindent megtettem a legjobb felvételekért. Eltökélt szándékom minden mással szemben egy látványos naplemente elkapására hajtott.
Elmélkedés közben mennyei Atyám szólt hozzám: „Látod, hogy kergetted a napot? Azt akarom, hogy így kövesd a Fiút is! Ő minden lehet neked, tegyél meg mindent érte, és Ő mindent megad, amire csak szükséged van.”
Azonnal megváltozott gondolataim iránya. Hányszor megesett, hogy csak egy röpke imával tovasiettem, elhanyagolva a Megváltómmal töltött drága időt? Milyen gyakran vettem részt inkább egy üzleti vagy munkamegbeszélésen, mint egy imaórán? Hányszor rohantam el egy szükségben levő mellett, mert lekéstem volna a találkozót, ha megállok segíteni rajta?
Míg a hibáim felett gyötrődtem, egy halk hangocska arra emlékeztetett, hogy Isten kegyelmével minden nap lehetőségem van átalakítani az utaimat; hogy mindig vár rám a jobb élet, rám és mindenkire, aki elfogadja a hívást, és a Fiút követi.

Florence E. Callender