A kubai csoda

„A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Myrna Clark egy kubai kisvárosban született. Édesapja üzletember volt, ezért első 15 éve alatt kényelmesen éltek. Majd 1955-ben Fidel Castro felkelést szított, azt ígérve, hogy leváltja a diktátort, és demokráciába fog. Decemberben robbant ki a háború. A házuk közelében hulló bombákat hallva és érezve éjjel-nappal imádkoztak, hogy biztonságban legyenek.
1959-ben új kormány vette át a hatalmat. Az élet visszatért a normális kerékvágásba, vagyis ők úgy gondolták. Egy évre rá kommunista kormány alakult meg. Az élet drasztikus irányt vett. Az első változás azt hozta, mekkora földje lehet egy embernek. Mr. Clark összes vállalkozását elvették. Egy személynek legfeljebb 5 hold földje lehetett, a többit meg a kormány kisajátította.
A keresztény gimnáziumnak, ahová Myrna járt, nagy mezőgazdasági földterülete volt. A kormány elkobozta a föld felét. A kerítés iskola felőli oldala mellett levő kukorica magasra nyúlt, és gyönyörű volt. A kormány kukoricája elég szegényesen nézett ki. Isten bőséges aratással áldotta meg az iskolát, viszont a kormány termése csekély volt. A következő évi szárazság idején az emberek már azon gondolkodtak, hogy elveszíthetik a túléléshez kellő összes zöldséget. Az igazgató különleges istentiszteletet hívott össze, ahol elmagyarázta a diákoknak, milyen sürgős szükség van esőre. „Ha nem esik, elveszítjük az egész termésünket. Nem lesz miből enni adni majd nektek, és az iskolát be kell zárni. Muszáj bíznunk Istenben, de nekünk is meg kell tennünk a magunk részét.” Ezután elmondta, mit tervezett: „Egész éjjel imádkozni fogunk, kérve Istent, küldje el az esőt, amire olyan borzasztóan szükségünk van. Visszamentek a kollégiumotokba, és imádkozni fogunk. Az első szoba lakói imádkoznak. Mikor befejezték, bekopognak a szomszéd szoba ajtaján, és utána ők fognak könyörögni. Így egészen reggelig fogunk imádkozni.” És így is történt.
Másnap reggel mindenki nyugtalanul kémlelte az eget. Délutánra felhők gyűltek, és esni kezdett az eső! De csak az iskola földjén! Egész nyáron esett eső, de csakis a gimnázium farmján. Sokan hajtottak el az iskolához abban az évben, hogy lássák Isten csodáját, amit az iskoláért tett. Olyan hatalmas termés volt, hogy a tanulók élelmezésén felül még eladásra is elegendő maradt. Az Úr hatalmasan fog munkálkodni értünk is, ha rábízzuk a szükségleteinket.

Dalores Broome Winget