Magad miatt

„Mert ha megbocsátjátok az emberek vétkeit, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.” (Máté 6:14)

Nem emlékszem mindenre a gyerekkoromból, de egy életre szóló lecke megmaradt. Akkor történt, mikor kb. 11 vagy 12 éves lehettem. Mindig elég félénk voltam, és nem szereztem könnyedén barátokat az iskolában. Így eléggé meglepett, hogy az egyik osztálytársam meghívott a szülinapi partijára. Mivel hozzánk közel laktak, a bátyám elkísért az osztálytársam házához. Annyira izgatott voltam attól, hogy a bátyám kísér, hogy egész idő alatt elmerültem a beszélgetésben. Nem emlékszem sokra a buliból, de arra igen, hogy mikor már haza akartam volna menni, nem tudtam felidézni, merre kéne fordulnom, mikor a járdához érek. Ezért megkérdeztem az egyik szülinapozó kislánytól. Ő azt mondta, hogy balra menjek. El is indultam. Miután balra fordultam, megtettem egy kis utat. De valami nem stimmelt. Visszafordultam, és ellenkező irányba sétáltam. Ahogy elhaladtam a járda mellett, ami az osztálytárs házához vezetett, észrevettem, hogy két lány áll az ajtóban, és engem figyel. Az egyikük mondta, hogy forduljak balra. A lányok ott mutogattak rám és nevettek. Akkor esett le, hogy nem véletlenül, hanem szándékosan küldtek másfelé.
Először megbántva éreztem magam, hogy így kijátszottak. Ahogy tovább mentem, egy lágy hangot hallottam: „Bocsáss meg nekik. Nem miattuk, hanem magad miatt.” Ezért megbocsátottam nekik.
Az eset óta eltelt évtizedek alatt sokszor előfordult, hogy valaki tett vagy mondott valamit, ami rosszul érintette az életemet. Ilyenkor mindig ugyanazt a lágy hangot hallottam: „Bocsáss meg nekik. Nem miattuk, hanem magad miatt.” És én mindig megbocsátottam.
Nem mindig könnyű megbocsátani. A megbocsátás nem tagadja le és nem magyarázza ki a másik tettét. De a Krisztussal folytatott kapcsolatunk kritikus pontja a másoknak való megbocsátás. Sokszor tapasztaltam, hogy ami ártó szándékú volt, azt Isten átformálta, és jóra alakította (1Mózes 50:20). Mindegy, mi történt, mindig a megbocsátás a jó döntés. Örülök, hogy hallgattam arra a csöndes, halk hangra évekkel ezelőtt. És azért imádkozom, hogy mindannyian hallgassunk rá ma és minden nap.

Sharon Clark