2020. május 22., péntek
Május 22. Feltétel nélküli szeretet
„A szeretet hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel… Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.” – 1Kor 13:4, 7-8
Ö téves koromban a testvéreimmel együtt állami gondozásba kerültünk. Bár elszakadtam biológiai anyámtól, szívem mélyén mindig vártam, reméltem, hogy visszatér. Harmincas éveimben újra találkoztam vele. Micsoda öröm volt! Két rövid év után azonban megint elhagyott minket.
Egy nap, amikor édesanyám az alabamai Huntsville-ben lakott, egyik percről a másikra elhatározta, hogy nyomtalanul eltűnik. Mivel nem válaszolt a telefonhívásra, felkerestük a lakásán. Amikor a kopogtatásunkra sem válaszolt, megijedtünk, hogy valami baja esett. Megkértük az intendánst, hogy engedjen be a lakásba. Legnagyobb meglepetésünkre az appartman üres volt, édesanyám mindenét összepakolta és elköltözött. Még üzenetet sem hagyott. Bár ez alkalommal már nem voltunk kisgyermekek, mégis szükségünk volt rá, vágytunk a szeretetére. Isten, a Gyógyító azonban gondviselésében eszembe juttatta, hogy továbbra is imádkozzak érte.
Hét év telt el, mire édesanyám újra felvette velünk a kapcsolatot. Örömmel fogadtam. Türelmetlenül vártam a találkozást, és ő is hasonlóképpen. 2013 augusztusában látogattam meg. Nem gondoltam első és második cserbenhagyására, csak iránta érzett feltétel nélküli szeretetemre. Ez alkalommal éreztem, hogy kialakul a rég áhított kötődés. A találkozás azonban szívszorító volt. Édesanyám még átölelni sem volt képes, pedig már hét éve nem látott. Mondanom sem kell, nem sokáig időztem nála. Hazaérve rengeteg kérdés kavargott bennem. Összetört a szívem. Ez volt a harmadik alkalom, amikor édesanyám elutasított.
Hagytam, hogy Isten meggyógyítsa sebzett szívemet. Atyám, Megváltóm, Barátom így szólt hozzám: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm 5:8)
Még mindig megpróbálok kapcsolatban maradni édesanyámmal. Nem kommunikál velem, de nincsen semmi baj. Isten edénye vagyok, feltétel nélküli szeretete árad belém. Naponta megköszönöm irántam való végtelen szeretetét.
Wanda Misori