Május 21. Isteni gondviselés

„És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett.” – Zsid 10:24

Türelmetlenül vártam ezt a napot. A lányom egy hatalmas elmegyógyintézet lelki gondozója és tanácsadója, nagyon elfoglalt ember. Most azonban időt szakított, hogy együtt töltsünk egy anya-lánya napot. Terveinket úgy alakítottuk, hogy egybeessenek a férjem aznapi programjával, aki lelkésztalálkozón vett részt abban a városban, ahol a lányunk lakott.

Amikor megálltunk az egyik üzlet előtt, hirtelen megszólalt a lányom telefonja. Rájöttem, hogy egy családtaggal beszélget, akinek komoly lelki küzdelmei vannak. Mindketten tudtuk, hogy meg kell oldania azt a helyzetet. Sajnálattal lemondtunk a terveinkről, és visszavitt a gyülekezethez. A férjem, aki éppen ebédelni készült néhány lelkésztársával, csodálkozva vette tudomásul a jelenlétemet. Javasolta, hogy ebédeljek velük. Elmondta, hogy Carolyn, a szeretetotthon káplánja is csatlakozik hozzánk.

Carolynnal sok közös témát találtunk. Megkérdezte, mivel töltöm a szabadidőmet. Elmondtam, hogy évekkel ezelőtt szerettem kötni, de ennek a tevékenységnek most már nincs sok értelme. Carolyn elmondta, hogy a szeretetotthon páciensei örülnének néhány kötött holminak. Ezt meg tudnám tenni – gondoltam. Így kezdődött el az én takaró-kötési küldetésem. Mindig imádkoztam a kész darabok új tulajdonosaiért. Carolyn elmondta, hogy mindeniket nagyra értékelik, és mindig pontosan a legmegfelelőbb színösszeállítás és minta kerül a gondozottakhoz.

Szerettem volna tovább kötni, de két vállműtét után a gyógytornászom tanácsára egy év szünetet tartottam. Javasolták, hogy használjak egy úgynevezett körkötő-gépet. Ezzel megoldódott a gond, csak sajnos nemsokára a kezeimet is műteni kellett. A gyógytornász újra mondta: „Pihenj egy évet!” Imádkoztam: Mit tegyek? Egy nap a lányunk telefonált, és közölte, hogy anyósa, aki steppelt takarókat varrt, most kisebb lakásba költözik, és nem tudja tárolni a sok megmaradt anyagát. Beszereztem tehát néhány kézikönyvet erről a technikáról, és a csodálatos, mintás, színes anyagokból most szép kis lábtakarókat varrok.

Egy csalódásba fulladt anya-lánya nap csodálatos, új barátságot szült, új feladatokat adott, és rengeteg áldást. Isten jobban tudja!

Laura Hartmann