Május 20. Az Ő szárnyai alatt

„Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.” – Zsolt 17:8

Az erkélyünk kicsi, de felszereltünk két horgot, amelyre kosarakat lehet akasztani. Amikor megvettük a házat, azzal együtt két különleges páfránynak is a büszke tulajdonosai lettünk, melyeket az előző tulajdonosok hagytak nekünk. Még a tél beállta előtt megnyírtam és a garázsba tettem őket. Időnként beállítottam a kádba, és alaposan meglocsoltam, napos napokon kitettem levegőzni őket. Egyik évben, 1970 körül, több napsütéses nap követte egymást, így kitettem a páfrányokat téli börtönükből, hogy friss levegő és napfény érje őket. Az erkélyen álltak, és egy kismadár láthatóan fészekrakási szándékkal kezdett körözni körülöttük. Dilemmában voltam. Tudtam, hogy hidegfront közeleg, és el kellett döntenem, hogy visszavigyem-e a páfrányokat a garázs biztonságába, vagy engedjem, hogy a kismadár rajtuk rakjon fészket, és ott költse ki kicsinyeit. Ez utóbbi esetben, a növényeim életét veszélyeztetem, hiszen a hőmérséklet csökkenése a fagyásukat okozhatja. Miután sokat gondolkodtam és imádkoztam, úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg új, kis tollas szomszédaimat. Másnap reggel vékony jégréteg borította hátsó udvarunkat. Fájó szívvel gondoltam a teraszon lógó kosarakra, majd meghallottam a nagy sürgés-forgásban levő kis madarak vidám csiripelését. Tudtam, hogy jól döntöttem, bármi lesz is páfrányaim sorsa.

Isten eszembe juttatott egy sokkal nagyobb áldozatot, mint értékes páfrányaim esetleges elvesztése: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)

Isten előre tudta, hogy a bűn hidege beboríthatja féltett, újonnan teremtett világát. Úgy döntött, hogy meghozza a legnagyobb áldozatot: elküldve Fiát, Jézust, Aki ott függött a hideg, kegyetlen kereszten, hogy biztonságos, örök otthonra leljünk Nála.

E tapasztalat által, bár a madarak nem tudták, milyen áldozatot hoztam értük, egy homokszemnyit átérezhettem abból a kínból, amit Isten érezhetett, amikor odaadta Fiát értünk. Szerencsére mi tudjuk, mi volt megváltásunk ára, tudjuk, mibe került ez a mi gondos Atyánknak.

Szakítsunk ma időt arra, hogy köszönjük meg Neki nagy áldozatát.

Annemarie Freeman