Május 17. Az örökbefogadás öröme

„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” – Róm 8:15

Késő volt. Éppen zártuk a gyülekezetet a vakációs bibliaiskola egyik zsúfolt napja végén, amikor hozzánk lépett az egyik vezető, és egy gubancos bundájú, piszkos kismacskát nyújtott felénk, melyet éppen akkor talált a bozótban. Az aprócska teremtmény keservesen nyávogott. Lányommal együtt elhatároztuk, hogy hazavisszük. Pogónak neveztük el, mivel a vakációs bibliaiskola macskafiguráját is így hívták.

Útközben megálltunk macskaeledelt venni. Mivel nagyon piszkos és éhes volt, megfürdettük és megetettük. Szegényke megtöltötte kis pocakját, majd a kutya ételéből is evett, sőt, a kutyához hasonlóan könyörgött jutalomfalatokért. Tulajdonképpen új házi kedvencünk inkább kutyaként, mint macskaként viselkedik. „Beszélget” velünk, kéri, hogy vakargassuk a füle mögött, játszik a kutyával, persze csak óvatosan. Amikor túl durvának tűnt neki a játék, rányávogott a kutyára és elszaladt. A kutya is hasonlóképpen tett, amikor Pogo durváskodott.

Nagyon szeretjük Pogót, és örvendünk, hogy örökbe fogadtuk, mert sok boldogságot hozott a házunkba. Most már nyolc éves, de nem sokat változott, amióta hazahoztuk. Még mindig eszi a kutyaételt, kéri a jutalomfalatokat és incselkedik a kutyával. Tulajdonképpen csodálkozom, hogy nyugodtan leírhatom ezeket a sorokat anélkül, hogy az ölembe vagy a számítógépre ugrana, figyelemért könyörögve.

Jézus is úgy ment meg bennünket, ahogy mi tettük Pogóval. Mi is elveszettek és rémültek vagyunk, belesüllyedtünk a szomorúság és a bűn mocsarába. Tudatni szeretné velünk, hogy szeret, megváltott és örökbe fogadott. Elképzelitek, mennyire csodálatos lesz, amikor hazavisz minket? Magam elé képzelem, hogy szaladok, ugrálok, játszom majd a mennyben, és mennyire fogom élvezni azokat a csodálatos ételeket. Mindenekfelett pedig odaszaladok Jézushoz egy-egy ölelésre. Pogo sok örömöt hozott az életünkbe, és biztos vagyok benne, hogy Jézus is türelmetlenül várja, hogy hazavihessen bennünket. Akkor az Ő öröme is teljes lesz.

Zsidó 12:2-ben ezt olvassuk: „Jézus, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”

Szívem óhaja: Jöjj mielőbb, Uram, Jézus!

Mona Fellers