Május 16. Krókuszok

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. (…) Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”– 1Jn 4:7, 10-11

Lassan enyhülni kezdett a zord tél. A krókusz apró zöld hajtásai a nap felé törtek. Néhány nap múlva lila-fehér virágözönben gyönyörködhettünk. Később a nap már annyira melegen sütött, hogy a virágok teljesen kinyíltak. A méhek buzgón kezdték gyűjtögetni az első tavaszi virágport. A fehér virágok szinte világítottak a fényes napsütésben. Aznap este, amikor lement a nap, az ablakból csodáltam a rózsaszín égboltot és a lila virágágyásokat. A krókusz szirmai a hűvösben újra bezáródtak.

Másnap reggel újra ránéztem a még mindig zárt bimbókra: „Köszönöm, Uram, a tavasz szépségét.”

A virágok újra kinyílnak, ha rájuk süt a nap – véltem hallani. – A krókuszok olyanok, mint az Én gyermekeim, akik még nem ismernek Engem. Ők megnyitják szívüket a szeretet melegére.

Felismertem a párhuzamot. Eszembe jutott Edgar Guest egyik verssora: „Inkább megnézek egy prédikációt, mint hogy naponta meghallgassak egyet.” Egyesek félreértik Isten jellemét. Úgy vélik, hogy Isten egyebet sem tesz, csak bizonyítékokat keres elítélésünkre. Az Atyával való kapcsolatukban azt érzik, hogy nem méltóak a szeretetre. Nem fogják fel az isteni szeretetet. Ekkor kell közbelépniük Krisztus követőinek. Amikor megnyitjuk szívünket, és úgy tekintünk az emberekre, mint Isten értékes, szeretett gyermekeire, amikor megértést tanúsítunk azok iránt, akik elítélik önmagukat, amikor minden körülmény között tisztelettel viszonyulunk embertársainkhoz, még akkor is, ha ők nem viselkednek tiszteletre méltóan, vagy amikor megérzik a mennyei szeretet kiáradását, megnyitják szívüket előtte.

Aznap, késő délután újra kisütött a nap. A levegő felmelegedett. A lila és fehér virágok kitárták kelyhüket, teljes szépségükben mutatkozva.

Drága Uram, ültesd belém szeretetedet. Éld a szeretetedet általam. Melegíts fel ma egy szenvedő lelket általam, hogy ő is megnyissa szívét Előtted.

Helen Heavirland