Május 11. Fény a sötétben

„Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” – Jn 8:12

Gondoljatok a legsötétebb helyre, ahol eddig voltatok. Egy barlangban? Az óceán mélyén? Egy szekrényben elbújva? Gyerekként a sötétséget a félelemmel azonosítjuk. Félünk attól, amit nem látunk. Felnőttként a sötétség már inkább belső, mint külső körülmény.

Két évvel ezelőtt sötétségben voltam. Nem egy barlangban vagy egy szekrényben, hanem egy élethelyzetben. Szorongással, pánikrohamokkal küzdöttem, és nem tudtam, mi van velem. Mindig vidám, jókedvű ember voltam, mindig jól viseltem a stresszt. Akkor, bár nem tudtam, többféle rendellenesség ütötte fel a fejét az életemben, amiket a tünetek felismerése hiányában figyelmen kívül hagytam.

Mivel szorongásom egyre csak növekedett és egyre gyakrabban törtek rám a pánikrohamok, lassan depresszióba estem. A barátaim és a családom csak annyit látott, hogy gyökeresen megváltoztam, eltűnt az öröm a szívemből. Ők is tehetetlennek érezték magukat, mert minden próbálkozásuk ellenére nem sikerült segíteniük. Azokban a hetekben valóban úgy éreztem, hogy az élet már soha nem lesz a régi. Kétségbeesve reméltem, hogy egyszer még boldog leszek.

Fekete felhőkkel körülvéve, egy napon végre sikerült bevallanom egyik barátomnak, hogy nem tudok imádkozni, egyszerűen nem találom a szavakat. Ő gyengéden a vállamra tette a kezét, és biztosított róla, hogy Isten megérti a helyzetem, és családom, barátaim folyamatosan imádkoznak értem.

Hálás vagyok Istennek, hogy meghallgatta és megválaszolta azokat a kéréseket.

Amikor én nem találtam a szavakat, Ő hallotta azokat, szívem csendes fohászait.

Néhány hét leforgása alatt a sötét felhő kezdett felemelkedni, és kezdtem újra önmagam lenni. Imáim még mindig rövidek, közlésszerűek voltak: „Nem tudom véghezvinni ezt Nélküled. Gyere velem ma.”

Megtette. A felhő szertefoszlott és újra kisütött a nap.

Örökre hálás maradok azoknak, akik imádkoztak értem, amikor én nem tudtam, és mennyei Atyámnak, mert szeretete mint fénysugár törte át az engem körülvevő sötétséget.

Erica Jones