Szeptember 26.

Kedves barátom!És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, amint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté (1Kir 19:19). Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor tudatosult bennem, hogy Isten a szolgálat palástját vetette rám. Késő este volt, én pedig a saját „szántóföldemen”, az irodámban készültem a holnapi napra. Eszembe jutott Elizeus elhívása, és erőteljes késztetést éreztem, hogy lemondjak a saját „földemről”, és Isten szántóföldjén dolgozzak, mivel az aratni való sok, de a munkás kevés (Mt 9:37). Isten a szolgálat palástját teríti mindannyiunk vállára, és csak tudatosítanunk kell, hogy ez valóban megtörtént. Néha ez a palást kényelmetlennek vagy régimódinak tűnik, viszont, ha nem utasítod vissza, biztosan a segítségedre lesz, amikor ketté kell választanod a megpróbáltatások folyóját, ahogyan Elizeus is kettéválasztotta a Jordán vizét. Nincs magasztosabb és nagyobb elégtétellel járó cél, mint a szolgálat palástját viselni, amelyet Isten készített elő mindannyiunk számára. Meghívlak, kedves barátom, hogy hordozd felelősségteljesen és örömmel a vállaidra helyezett palástot!Baráti tisztelettel, Dorinel LăiuAdventus Egyesület