Fiaid nem járnak a te utadon

„Íme te megvénhedtél, és fiaid nem járnak utaidon; most azért válassz nekünk királyt, aki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.” (1Sámuel 8:5)

Ellen G. White így jellemzi Sámuel próféta szolgálatát: „Józsué napjai óta soha nem látták el a kormányzás teendőit olyan bölcsen és eredményesen, mint Sámuel vezetése alatt… fáradhatatlanul és önzetlen buzgalommal munkálkodott népe javára, és a nemzet virágzott bölcs vezetése alatt. A rend helyreállt, az istenfélelem növekedett, és az elégedetlenség szellemét sikerült egy időre megfékezni.” (Pátriárkák és próféták, 603. o.) De amikor meg kellett terveznie az utódlását, azzal a komoly gonddal szembesült, hogy a fiai, Jóel és Abija, nem méltók a tisztsége átvételére. Mi volt ennek az oka? Elképzelhető, hogy engedékenyen bánt velük, és kétségtelenül a nép ügyei iránti feltétel nélküli elkötelezettsége elvette az ideje egy részét, amit gyerekei nevelésére kellett volna odaszánnia.

Nem csak az számít sikernek vagy kudarcnak az életben, hogy mit tettek, hanem az is, hogy mit tehetnének és mit kellene tenniük, vagy mit nem végeztek el. Különösen a családi életben elkövetett hibák mindig komolyak és fájdalmasak. Sámuel esetében fiai rossz példája nagyon fontos változásokat idézett elő Izrael népe kormányzati rendszerében: többé nem maradtak meg a teokráciában, hanem a szomszédos népekhez hasonlóan autokrata királysággá alakultak át.

A „fiaid nem járnak a te utadon” kijelentés visszhangozhatna a mai idők keresztény családjai fülében. Beigazolódott, hogy riasztóan nő az egyházat elhagyó fiatalok száma. Roger Dudley ezt írta az Ezért utasítják el a tinik a vallást [Why Teenagers Reject Religion] című könyvében: „A kamaszok között érzelmi és nem értelmi alapon történik a vallás elutasítása.” (25. o.) Hiányzik nekik a szüleik társasága, tanácsa és iránymutatása? Lehetséges, mert most az az általános életstílus, hogy a szülőknek alig van ideje a gyerekeikre, ezért anélkül, hogy ezt akarnák, hozzájárul ahhoz, hogy más végzetes befolyás miatt elhagyja „szülei útját”.

Összefoglalva Ellen G. White ettől óv minket: „Úgy dolgozzatok, mintha az életükért küzdenétek, és mentsétek meg a gyermekeket a világ szennyének bomlasztó befolyásától! Messze le vagyunk maradva e fontos kötelesség terén.” (Testimony Treasure, II. kötet, 458. o.)