„Lelkész, te most feleségül vettél engem”

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Példabeszédek 22:6)

Volt egy gyönyörű hagyományunk a saguntói adventista főiskolán. Minden iskolaév végén keresztségi ünnepélyt tartottunk a kinti keresztelő medencében,   amit a fenyőfák és szentjánoskenyérfák között vájtunk ki a sziklában, és körülötte mindenütt mediterrán növények illatoztak: kakukkfű, rozmaring és levendula. A diplomaosztó fontos eseményén néhány hallgató ünnepélyes fogadalmat tett az Úrnak.

1983-ban sokan diplomáztak. Cristinita, egy 11 éves kislány is ott volt köztük. Ő az egyik főiskolai alkalmazottunk lánya volt, és kitartóan könyörgött, hogy kereszteljem meg: a boldog, spontán, eleven, intelligens és ragaszkodó kislányt. Ahogy jött kifelé a keresztelő vízből csurom vizes köntösében, fekete haja a hátára omlott, Cristinita meghatódott a történtektől, és nagy mosollyal, őszintén, de határozottan odaszólt hozzám: „Lelkész, te most feleségül vettél engem.”

16 évvel később Cristinita már felnőtt hölgy volt. Addigra befejezte az egyetemi tanulmányait, és a helyi általános iskolában tanított. Aktív és felelősségteljes tagja volt a gyülekezetnek. Majd megismerkedett Gersonnal, egy fiatal adventistával a barcelonai gyülekezetből, és barátságuk eljegyzéshez vezetett. 1999 januárjában egyik reggel csöngött a telefonom a berni irodámban Svájcban, és egy női hang szólt bele spanyolul: „Lelkész, Cristina vagyok, és férjhez készülök menni.” Ugyanazon a helyen adtam össze őket, ahol megerősítette az Úrral kötött hitbeli megállapodását. A rokonai, barátai, testvérei és lelkésze, aki megkeresztelte őt, mind a tanúja volt szerelmi fogadalmának és gyermekés ifjúkora Istene előtti szent  házasságkötésének.

A mai igeszöveg egy bátorító ígérettel kísért mennyei parancs. Az otthoni, gyülekezeti és iskolai keresztény nevelés az első életévekben kitörölhetetlen nyomot hagy a gyerekek és a fiatalok lelkében. Az Úr különleges áldása kíséri és segíti a szülők és oktatók üdvözítő munkáját, még akkor is, ha egymás után telnek az évek, sok fordulatot vesz az élet, és a személyes körülmények is megváltoznak. „A fiatal korban kialakított helyes, erényes, férfias szokások a jellem részévé válnak, és rendszerint egész életére kijelölik az egyén útját.” (Gyermeknevelés, 196. o.)

Már elvetetted az evangélium magját egy gyerek életében? Nemsokára vagy később, de jó gyümölcsöt fog teremni.