Vajon békessége volt a fiatal Absolonnak?

„Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: Úgy legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.   És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!” (2Sámuel 18:32–33)

Ritkán gondolunk apaként Dávidra. Milyen nagyon szerette és aggódott a lázadó, polgárháborút kirobbantó fia, Absolon biztonságáért. Dávid életének egyik legdrámaibb epizódja az az időszak, amikor Absolon sereget gyűjtött apja ellen. Izrael legbátrabb harcosának sírva kellett elmenekülnie, mert egyik lázadó fia megtámadta őt. A csata előtt Dávid megparancsolta a hadvezéreinek: „Az én fiammal, Absolonnal én értem kíméletesen bánjatok!” (2Sámuel 18:5) De nem így történt: Absolon Dávid fővezére, Joáb kezétől halt meg az ütközetben. Mindig lesz egy Joáb, aki hideg, számító, érzéketlen, szabálykerülő és könyörtelen, aki nem veszi figyelembe a fájdalmat, amit a gyerekeink gondjai okoznak nekünk. Mikor megérkeztek Dávidhoz a hírnökök a hírrel, a király csak a fia életéért aggódott, és miután meghallotta a halálát, olyannyira képtelen volt vigaszt találni, hogy „gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve” (2Sámuel 19:3).

A gyerekeinknek vajon van békességük? A fiataljaink békében vannak? Az az igazság, hogy az adventista ifjúság a legsérülékenyebb réteg Sátán támadásaival szemben. Jeremiás kijelentette, hogy a fiatalok elvesztése a fájdalom és romlás jele: „lássátok meg az én bánatomat: szüzeim és ifjaim fogságba menének” (Jeremiás siralmai 1:18). Azonban van remény, mert az Úr angyala (aki itt Zakariáshoz szólt) ezt mondta egy másik angyalnak: „szólj e gyermekhez, mondván” (Zakariás 2:8), így vonva be a fiatalokat Jeruzsálem messiási helyreállításába. Tudjuk, hogy Jézus szereti a gyerekeinket, és nekünk, szülőknek – akik bizonyos helyzetekben Dávidhoz hasonlóan sírtunk a gyerekeinkért – az a legbátorítóbb ígéret, amit Ésaiás kínál könyve messiási-eszkatologikus üzeneteiben: „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ésaiás 54:13)

Könyörögj ma az Úrhoz a gyülekezeted fiataljaiért.