CSELEKVŐ SZERETET

„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal!” (1Jn 3:18)

Jézus mindenkit szeret” – ezekkel a szavakkal kezdünk minden napot az óvodában.
A termet vidám és pajkos gyerekhangok töltik be. Épp folytatni szeretnénk a reggeli tevékenységet, amikor odajön hozzám egy kisfiú, és hasfájásra panaszkodik. Megkérdem, hogy nem kér-e vizet, megmérem a lázát, és várunk… Ez idő alatt a csoport folytatja a napi teendőit.
„Alina, még mindig fáj a hasam!” – mondja. Fölhívom az édesanyját, aki arról biztosít, hogy igyekszik minél előbb eljönni. Fogom a kisfiú kezét, miközben a többiekkel folytatjuk a tevékenységet. Újabb néhány perc múlva a kisfiú hányni kezd.
Gyorsan segítségül hívom az egyik kolléganőmet, ellátom a kisfiút, majd a karjaimba veszem, hogy megnyugodjon… Az egyik kislány odajön, hogy zsebkendőre van szüksége. Egy másik sürgősen ki szeretne menni a mosdóba. Eközben megérkezik az édesanya, hogy hazavigye a beteg gyermekét… Nekem pedig mindvégig figyelnem kell, hogy a csoportban ne uralkodjon el a pánik.
Úgy érzem, hogy aznap semmit sem csináltam, hogy nem sikerült befejeznem a leckéket, nem tudtam átadni a gyermekeknek mindazt, amit terveztem. Mielőtt az édesanya távozik, a karjaiban levő kisfiú megszólal: „Szeretlek, Alina!”
Akkor értettem meg, hogy igazából a legfontosabb leckét sikerült átadnom: a szeretetet. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor a gyermekek a legfontosabb leckét kapják, de nem szavak, hanem tettek által.
Egyik kedvenc keresztény íróm szavait idézem: „A valódi nevelés alapja a szeretet, éppen úgy, mint a teremtés és a megváltás alapja is” (Ellen G. White: Nevelés, 16. o.).
Fejezd ki a szeretetedet szavakban valaki iránt, de tedd ezt elsősorban a tetteid által!

Alina Mogheri