A SZERETET „PÚPJA”

„Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá.” (Ézs 53:4)

Egy ifjú a következő üzenetet írta szerelmének:
„Kedvesem, érted bejárnám a galaxisokat, hogy csokorba szedjek néhány csillagot, birokra kelnék egy felbőszült medvével, egész életemben a karjaimban hordoználak, mert akarom, hogy tudd, milyen kimondhatatlanul szeretlek.
Ui. Szombat este eljövök hozzád, ha nem esik az eső.”
Szeretet ez?
Jézus szereti az egyházat, és öröktől fogva kész terheket hordozni érette. Szeretni azt jelenti, hogy szívesen feláldozod magad a választottadért. És mi a jutalom?
A hála és a köszönet mosolya.
Egyszer egy gyönyörű, fiatal lány egy rendkívül intelligens fiatalember meghívottjaként részt vett egy banketten, a fiú azonban testi fogyatékkal élt: púpos volt.
Beszélgetésük közben a lány nem tudta türtőztetni a kíváncsiságát, ezért megkérdezte tőle:
– Miért vagy púpos?
A fiú nyugodt hangon válaszolt: „Álmomban kértem Istentől, hogy mutassa meg a jövendőbeli feleségemet. Isten teljesítette a kérésemet, és meg is mutatta őt, de megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a lány… púpos volt.
Rövid gondolkodás után így szóltam: Uram, ez a csodálatos és törékeny lány egyszerűen nem élhet egész életében ezzel az otromba púppal a hátán, ezért kérlek, inkább add azt nekem. És Isten meghallgatta a kérésemet.”
A lány a fiatalember nemes lelkületétől meglepődve elpirult, és elhatározta, hogy felajánlja neki a barátságát, sőt hamarosan össze is házasodtak. Tudta, hogy ez a fiú mindig mellette marad.
Jézus kész volt viselni a fogyatékainkat és a hiányosságainkat, mivel szeret minket. S tette ezt azért, hogy Isten elfogadhasson bennünket. Az összes földi család iránti szeretetének jeleként az örökkévalóságon át viselni fogja a sebhelyeit a tenyerén, az oldalán és a homlokán. Én nagyon szeretném azt, hogy a másik emberért vállalt áldozat, ez a „púp” – ami lehet akár egy kérges tenyér, egy visszeres láb, egy éjszakába nyúló imádság – jellemezze a mi szép házassági kapcsolatunkat is.

Marcel Țărmure