ISTEN HIBÁTLAN BÁRÁNYA

„Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta.” (Jel 13:8)

Lutherről, Knoxról és más neves reformátorokról olvasva csodáljuk Isten szolgáinak erejét, állhatatosságát és bátorságát, és mi is szeretnénk részesülni az őket vezérlő lélekből. Vágyunk megismerni azt a forrást, amely által gyengeségük erősséggé lett. Ezek a nagy emberek, bár Isten eszközei voltak, nem voltak hibátlanok. Tévedő emberek voltak és hibákat követtek el. Törekednünk kell, hogy mi is hozzájuk hasonlóak legyünk, de nem szabad mércékké tennünk őket. Ezek az emberek ritka tehetséggel rendelkeztek a reformáció munkájának továbbvitelére. Isteni erő vezette őket, s nem az Isten által használt eszközöket illeti a dicsőség és magasztalás, hanem az Úr Jézust, aki rájuk árasztotta világosságát és hatalmát. Micsoda felbolydulást teremtene a keresztény világban, ha kijelentenék, hogy angyali küldöttek fogják megnyitni a mennyei dolgokkal kapcsolatos ismeretek kincstárát! Mennyei légkör venné körül a küldötteket, és mily odaadón hallgatnák sokan az ajkaikról elhangzó szavakat! Az emberek könyvekben hívnák fel a figyelmet az angyalok szavaira, pedig világunkba angyaloknál nagyobb valaki jött el: az Úr maga, hogy a menny világosságát az emberekre ragyogtassa. Jézus az Atyával egynek jelentette ki magát, aki teljes kegyelemmel és igazsággal, testben megjelent Isten.Az Úr Jézus, aki képe a láthatatlan Istennek, saját életét adta a veszendő ember megmentésére, és micsoda világosságot és hatalmat hozott magával! Benne lakozik az Istenség teljessége testileg. A titkok titka ez! Az értelem számára nehéz megragadni Krisztus nagyságát, a megváltás titkát. A szégyenletes keresztet felállították, kezét és lábát átszegezték, a kegyetlen dárda átszúrta a szívét, és Jézus megfizette a megváltás árát az emberiségért. Isten hibátlan Báránya saját testében vitte fel bűneinket a fára; fájdalmainkat Ő viselte. – Szemelvények, 1. köt., 402–403. o.

Elmélkedésre: Hogyan élném meg azt, ha a teljes ártatlanság állapotából bűnné válna az életem? Mit élhetett át Jézus, amikor az én bűneim lassan behálózták az Ő tökéletességét?