FELBECSÜLHETETLEN AJÁNDÉK

„Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.” (Lk 9:56)

Közeledik a karácsony és az újév. Vizsgáljuk meg őszintén és alaposan a lassan elmúló évet, és emlékezzünk Isten irgalmának számtalan jelére, amelyet áldások formájában árasztott ránk. A felbecsülhetetlen Ajándék, amit Isten megadhatott a világnak, az Ő szeretett Fia volt. Alig értékeljük a megváltási terv magasztosságát. Aki egy volt az Atyával, leszállt dicső mennyei trónusáról, levetette királyi palástját és koronáját, és istenségére emberi természetet öltött. Önmagát a legalacsonyabb emberi képességek szintjére helyezte. „Gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8:9). Végtelen áldozatot hozott az Atya, és végtelen áldozatot hozott a Fiú is! A menny legnagyobb ajándéka lett az elbukott emberiség rendelkezésére bocsátva. Ó, micsoda isteni jóindulat! Könnyebb lett volna eltörölni az emberiséget, mint helyreállítani azt. De Krisztus így szólt: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa” (Lk 9:56). Isten Fia megértette elkeseredett helyzetünket, és személyesen jött le világunkba, hogy általa örök életet nyerjünk. Bár Ő volt a magasságos Isten Fia, alávetette magát a gyalázatnak, a megvetésnek és a kegyetlen halálnak, mivel annyira szerette az embert, hogy inkább kész volt megmenteni őt a pusztulástól. De mintha a világ eltökélte volna magában, hogy elszakad a mennytől, és megvetéssel viszonyul a Mindenhatóhoz, ezért keresztre szegezte a dicsőség Urát. Tudunk-e úgy tekinteni ily szeretetre, végtelen áldozatra anélkül, hogy ne hatódnánk meg? Hiszen mennyei gazdagságok lettek az elbukott emberiség rendelkezésére bocsátva! Lássuk meg Jézus csodálatos szeretetét az elbukott emberiség iránt, amely a golgotai kereszten nyert bizonyítást! Nagy áldozatot hozott, végtelen áron váltotta meg az embert. „Áron vétettetek”, Isten Fia vérének drága árán. Most pedig így szól: „A magaménak tulajdonítom az ember szívét.” Ekképpen nyilvánítja ki azt, hogy jogos tulajdonosa az emberi lelkiismeretnek. – Review and Herald, 1888. december 11.  

Elmélkedésre: Az Isten előtti személyes értékemre milyen hatással vannak a vétkeim?