VENDÉG

„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jel 3:20)

Megváltónk vágyott az emberi gyöngédségre, udvariasságra, érzelmekre, és akik befogadták a beszédét, nagy áldásban részesültek. Amint a sokaság követte Krisztust a nyílt mezőkön, bemutatta nekik a természet világának szépségeit. Szerette volna felnyitni értelmüket, hogy lássák, miként tartja fenn Isten keze a világot. Felhívta hallgatói figyelmét a lágyan hulló harmatra, az apró esőcseppekre és a ragyogó napsugárra, hogy az emberek értékeljék Isten jóságát, jótéteményeit. Szerette volna, ha a nép tökéletesebben megérti a gondoskodást, melyet Isten minden teremtett lénynek nyújt. A sokaság azonban nehezen értette ezt meg, és Krisztus a bethániai otthonban lelt nyugalmat a közélet fárasztó küzdelmei után. Itt olyanoknak nyitotta meg a Gondviselés könyvét, akik értékelték azt. Magánbeszélgetései során azt is feltárta hallgatóinak, amit meg sem kísérelt volna elmondani a vegyes sokaságnak. Krisztus ismertette csodálatos tanításait, és Mária tisztelettudó, odaadó hallgatóként a lábánál ült. Márta, akit lefoglalt az étel elkészítése, Krisztushoz fordult: „Uram… az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak. Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem” (Lk 10:40). A Megváltó és tanítványai épp megérkeztek Jerikóból, kimerítő gyalogutat tettek meg. Márta minden erejével arra törekedett, hogy kényelembe helyezze őket, s ebbeli igyekezetében megfeledkezett a Vendégének kijáró figyelemről. Jézus szelíd, türelmes hangon válaszolt: „Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: de egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle” (Lk 10:41-42). Mária számára a Megváltó szavai a világ legértékesebb ékszereinél is drágábbak voltak.Az „egy dolog”, amelyre Mártának szüksége volt, a csendes, odaadó lelkület és a mélységesebb vágyakozás a jövővel, a halhatatlan élettel kapcsolatos ismeretek és a lelki előrehaladáshoz szükséges kegyelem után. Kevésbé kellett aggódnia a mulandó dolgok miatt, s többet törődnie a maradandókkal. – Jézus élete, 524–525. o.   

Elmélkedésre: Mit tehetnék ma annak érdekében, hogy Jézus kedvesen fogadott vendégként léphessen be a szívembe?