LÉPCSŐ

„Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses.” (1Pt 2:6)

Mózes látta, hogy a nép, amelyet Isten királyi nemzetségnek, választott népnek és szent papságnak nevezett, most Krisztus vérét követeli. Látta, amint keresztre feszítik a Megváltót. Mózesnek meg lett mutatva Krisztus kínszenvedése és kereszthalála. (…)Amikor végignézte Megváltójának keresztre feszítését, és megértette, hogy ő maga az egyik kiválasztott arra a feladatra, hogy a Megváltó kíséretéhez csatlakozva megnyithassa az örök kapukat, ábrázata teljesen megváltozott. Olyan öröm, dicsőség és fény áradt arcáról, amelyet emberi nyelv le sem írhat, emberi ecset le nem festhet. Mózes volt egyike azon mennyei lényeknek, akik a megdicsőülés hegyén bátorították Krisztust. Ezek után megmutattattak neki azok az emberek, akik feltámadtak Jézussal együtt, és akik bementek a városba és sokaknak megmutatták magukat. Bár a zsidók a római katonákat kényszerítették, hogy hazudják azt, hogy Krisztus holttestét a tanítványok lopták el az éj leple alatt, e feltámadottak igazolták, hogy Krisztus valóban feltámadt a halottaiból. (…) Amikor a sokaság kezdett hinni a Fiúban, és Jézus tanítványainak ajkáról elfogadta a mennyei igazságot, Sátán arra kényszerült, hogy valamivel ellensúlyozza a tanítványok munkáját. Rávette az embereket, hogy utasítsák el az Atyát és törvényét úgy, ahogyan a zsidók elutasították Krisztust. (…) Álnokságainak eredményeképpen az emberiség megszűnt dicsőíteni Istent a törvény iránti engedelmességével, pedig a törvény a mennyei és a földi uralom alapját képezi. Az Ótestamentumot, mely a Krisztus eljöveteléről szóló próféciákat tartalmazza, ma már kevésbé veszik figyelembe. Ezt hangoztatják: „Krisztus, Krisztus! Evangélium! Evangélium!” Azonban ez az evangélium lett kinyilatkoztatva az emberiség Megváltójaként jött Krisztus első eljövetelére vonatkozó összes próféciában. A régi, bűnből való megtérési és megbocsátási ceremóniák mindegyike az eljövendő Megváltóra mutatott. Ő volt a Lépcső, amelyen felemelkedhetett az emberiség. – Manuscript Releases, 10. köt., 155–156. o.   

Elmélkedésre: Teljes mértékben a Lépcsőre hagyatkozom, és nem magamra? Pontosabban hogyan?