MENNYEI KÉPVISELŐNK

„Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál.” (Jn 17:24)

Istennek van egyháza, választott népe: és ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi. Istennek van népe, mely Vele együttműködik, és egyenesen halad előre, Isten dicsőségére. Figyeljünk csak mennyei Képviselőnk imájára: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet.” Mennyire vágyakozott a mennyei Fő, hogy egyháza Vele legyen! Közösségük volt Vele szenvedéseiben és megaláztatásában, s legnagyobb öröme, hogy Vele legyenek dicsőségének részeseiként. Krisztus igényt tart arra a kiváltságra, hogy egyháza Vele legyen. „Akarom, hogy akiket nékem adtál, énvelem legyenek!” Mindez a szövetség ígéretén és Atyjával való egyezségén alapszik. Tisztelettel tárja a kegyelem trónja elé népéért végzett megváltói művét. Az ígéret íve övezi Helyettesünket és Kezesünket, mialatt szeretetének könyörgése árad ajkáról. Látni fogjuk a Királyt szépségében, és az egyház megdicsőül.Dávidhoz hasonlóan immár imádkozhatunk: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék: megrontották a te törvényedet.” Az emberek annyira engedetlenek és annyira lábbal tiporják Isten törvényét, hogy elérték a szemtelenség határát. Képzik magukat az engedetlenségben, ám gyorsan elérkezik Isten szeretetének és türelmének vége: Isten bizonyosan közbelép. Bizonyosan megvédi méltóságát, s elnyomja az uralkodó gonoszságot. Vajon Istennek törvénytartó népét is magával ragadja-e az uralkodó bűnözés? Vajon kísértés-e számukra, hogy egyetemes gúny övezi Isten törvényét, hogy kevesebbre értékeljék azt a törvényt, mely kormányzatának alapzata mennyen és földön? Nem. Egyháza mindjobban értékeli Isten szent, tiszteletreméltó törvényét, annak ellenére, hogy emberek gúnnyal és megvetéssel illetik azt. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 20–21. o.   

Elmélkedésre: Jézus felettébb vágyik arra, hogy a dicsőségben együtt lehessen egyházával. Mit tehetnék annak érdekében, hogy még több személy csatlakozzon Isten maradék egyházához?