VÉGTELEN SEGÍTSÉG

„Nagy a mi Urunk és igen hatalmas,  és bölcsességének nincsen határa.”  (Zsolt 147:5) 

Sokan állítják, hogy a katolikus vallás nem vonzó, mivel unalmas és értelmetlen ceremóniákat tartalmaz. Ebben azonban tévednek. Bár csaláson alapszik, a római vallás önmagában nem durva és közönséges, hanem igenis lenyűgözőek a szertartásai. Az ünnepélyes ceremóniák csodálatba ejtik az emberi érzelmeket, és elhallgattatják az értelem és a lelkiismeret hangját. A szemet kápráztatják el. Pompás templomok, impozáns körmenetek, arany oltárok, drágakövekkel díszített szentélyek, gondosan választott festmények és szobrok szólítják meg a szépérzéket. És az emberi fület is rabul ejtik. Semmi sem múlja felül az ott elhangzó zenét. A gazdag és mély hangzású orgonamuzsika az énekesek hangjával ötvöződve járja be a fenséges katedrálisok kupoláit, és mindez együttesen csodálatra és hódolatra készteti az elmét. Ez a fenség, pompa és külső ceremónia, ami csupán elkápráztatja a bűntől beteg lélek mélységes vágyait, az emberi belső bukását bizonyítja. Krisztus vallásának nincs szüksége ehhez hasonló vonzó látványra. A keresztről áradó fény annyira tisztának és vonzónak mutatja be a kereszténységet, hogy a külső díszítések csupán eltakarni tudják annak igazi értékét. Isten előtt a szentség szépsége, a szelíd és nyugodt lelkület képvisel értéket.  A csillogó stílus nem a tiszta és magasztos gondolkodás jele. A művészettel kapcsolatos legmagasztosabb felfogások, a legkifinomultabb ízlések is gyakran erednek teljes mértékben földi és érzéki elméből. Ezeket Sátán arra használja, hogy az emberekkel elfeledtesse lelki szükségleteiket, s így szem elől tévesztik a jövendő örök életet, hátat fordítanak a végtelen Segítségnek, és csupán e földi létnek élnek.  A külsőségek vallása vonzó az újjá nem született szív számára. A katolikus fényűzés és imádati szertartások sokakat megbabonáznak, akik ezáltal a Római-katolikus Egyházat a menny kapujának tekintik. E befolyások alól senki sem mentesül, kivéve, ha szilárdan megáll az igazság alapján, és a szíve megújul Isten Lelke által. – The Signs of the Times, 1898. június 30.    

Elmélkedésre:  Az életemben levő szépségek elhomályosítják vagy  inkább világosabbá teszik az Istenről alkotott felfogásomat?