IRGALMAS MEGVÁLTÓ

„És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt;  de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.”  (Mk 9:22)

A  könyörületes Megváltó válasza mindenkinek ez: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek” (Mk 9:23). A hit köt össze a mennyel, és ad erőt, hogy megbirkózzunk a sötétség erőivel. Krisztusban Isten gondoskodott eszközökről minden bűnös jellemvonásunk féken tartására, hogy ellent tudjunk állni bármilyen erős kísértésnek. Sokan úgy érzik, nincsen hitük, és ezért távol maradnak Krisztustól. Az ilyen gyámoltalanok méltatlanságukban vessék alá magukat az irgalmas Megváltó kegyelmének! Ne önmagukra, hanem Krisztusra nézzenek! Aki meggyógyította a betegeket és kiűzte a démonokat, amikor az emberek között járt, az ma is ugyanaz a hatalmas Üdvözítő. Ragadd meg ígéretét: „Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem” (Jn 6:37). Vesd magad lábához és kiáltsd: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek” (Mk 9:24). Ha ezt cselekszed, sohasem veszhetsz el!  A tanítványok rövid időn belül látták a két végletet: a dicsőséget és a megaláztatást. Látták az embert átváltozni Isten képmására, és lealacsonyodni Sátán hasonlatosságára. Látták Jézust leszállni a hegyről, ahol az égi küldöttekkel beszélt, ahol a sugárzó dicsőségből jövő hang Isten Fiának jelentette ki, hogy a legkétségbeejtőbb és legfelháborítóbb kép táruljon elé: az eszelős fiú eltorzult ábrázattal, kínok görcsétől csikorgó fogakkal – emberi erő nem tudott rajta segíteni. A hatalmas Üdvözítő, aki néhány órával azelőtt megdicsőülten állt álmélkodó tanítványai előtt, lehajol, hogy felemelje Sátán áldozatát a földről, ahol az fetrengett, és testi, szellemi egészségben adja vissza atyjának, otthonának.  A megváltás példaképe volt ez: Isten Egyetlene leereszkedett az Atya dicsőségéből, hogy megmentse az elveszettet. Ez megmutatta a tanítványok küldetését is. Krisztus szolgáinak az életüket nemcsak a hegyen, Jézussal kell eltölteniük, a lelki megvilágosodás óráiban. Munka vár rájuk lent a síkon. Sátán rabságába vetett lelkek várják a hit és az imádság szavait, melyek megszabadítják őket. – Jézus élete, 429. o.    

Elmélkedésre:  Milyen „mélyre” vagyok hajlandó leereszkedni, hogy megmenthessem a körülöttem élő veszendő embereket?