KÖNYÖRÜLETES KÖZBENJÁRÓ

„Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz,  olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.”  (Zsolt 103:3) 

Lehet-e az ember közömbös azon lelkek iránt, akikért Krisztus közbenjár a mennyben? Talán olyanoknak kell lennetek, mint a farizeusok, akik Sátán irgalmatlanságáról, vádaskodásairól és rombolásairól tettek bizonyságot? Nem szeretnétek megalázni lelketeket Isten előtt, és hagyni, hogy megátalkodott ingerültségetek és acél akaratotok engedelmessé váljék és összetörjék?  Amikor halljátok Sátán hangját, és készek vagytok az ő akaratát cselekedni, lépjetek hátra, álljatok Jézus mellé, tegyetek bizonyságot az Ő jellemtulajdonságairól, hiszen Ő az, aki a gyöngédség és a jóság érzéseit birtokolja, és aki saját ügyének tekinti a megpróbált és szenvedő emberek ügyét. Akinek sok bocsáttatott meg, az jobban fog szeretni. Jézus a könyörületes Közbenjáró, az odaadó és irgalmas Főpap. Ő, a menny Fensége, a dicsőség Királya rátekinthet a korlátolt és Sátán által megkísértett emberre, mivel Ő is személyesen megtapasztalhatta a kísértő álnok erejét. „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atya­fiak­hoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid 2:17-18).  Testvéreim, ismételten felszólítalak, hogy Krisztus példáját követve végezzétek a munkát! Sosem szabad magatokra öltenetek a szigor köntösét, ne ítélkezzetek, ne vádaskodjatok és ne zárjátok ki magatok közül a szegényeket, a megkísértett halandókat, hanem Isten munkatársaiként hirdessetek gyógyulást a lelki szenvedőknek! Ha krisztusi lelkület lakozik bennetek, akkor így fogtok eljárni (Zsid 4:15; lásd még: Ésa 40:28). Ő „nem fárad, és nem lankad el.” – Manuscript 34, 1893.    

Elmélkedésre:  Hogyan győzhetem le ítélkező magatartásomat?  Mit tehetnék a változás érdekében, ha a gyülekezetemben is jelen van a vétkezőkkel szembeni ítélkező habitus?