A FINOMÍTÓ ISTEN

„Az olvasztótégely az ezüst számára van,  és a kemence az aranyéra;  a szívek vizsgálója pedig az Úr.”  (Péld 17:3)  

Krisztus hamar eljön. Nem azért jön, hogy megtisztítson a bűneinktől, sem hogy eltávolítsa jellemünkből a hiányosságokat, vagy meggyógyítsa vérmérsékletünk és természetünk nyomorékságát. Ha elvégzi ezt értünk, azelőtt végzi el, mielőtt elérkezne az eljövetele.  Amikor eljön az Úr, a szentek még szentebbek lesznek. Akik tisztán tartották meg testüket és lelküket, elnyerik majd a halhatatlanság utolsó simítását. Akik azonban igazságtalanul cselekszenek, szentségtelenek és bűnösök, azok örökre szentségtelenek maradnak. Akkor már senki el nem távolítja róluk a hiányosságokat, senki nem ad nekik szent jellemet. Már nem fáradozik értük a finomító Isten, hogy tovább folytatná tisztogató folyamatát, és eltávolítsa bűneiket és romlottságukat. Mindennek a próbaidő óráiban kell megtörténnie. Most kell ezt elvégezni értünk.  Olyan világban élünk, amely ellenkezik az igaz tettekkel, a tiszta jellemmel s a kegyelemben elért növekedéssel. Bárhová tekintünk is, romlottságot, tisztátalanságot és bűnt látunk. S mi is az a belső, lelki kötelesség, amit vállalnunk kell közvetlenül a halhatatlanság elérése előtt? Az, hogy szentnek őrizzük meg a testünket, ártalmatlannak a lelkünket; hogy tiszták maradjunk a romlottságtól, mely az utolsó napokban burjánzik körülöttünk.  „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok? Áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” Nem vagyunk a magunkéi. Nagy áron váltottak meg minket, Isten Fiának szenvedése és halála árán. Ha megértenénk ezt, felelősnek tartatnánk magunkat, hogy a lehető legkitűnőbb egészségben őrizzük meg testünket, hogy tökéletes szolgálatot tudjunk végezni Istennek. De ha bármit teszünk, ami felemészti rugalmasságunkat, aláássa erőnket és ködösíti gondolkodásunkat, azzal bűnt követünk el Isten ellen, nem dicsőítjük meg Őt testünkben és lelkünkben, bár mindkettő az Övé, hanem súlyos bűnt követünk el az Isten szemében. – Bizonyságtételek, 2. köt., 355–356, 354. o.    

Elmélkedésre:  Bűntelen életem miként befolyásolja bizonyságtevésem erejét?