ÉGI FEJEDELEM

„Mert nem oly főpapunk van,  aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon,  hanem aki megkísértetett mindenekben,  hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.”  (Zsid 4:15) 

Sátán számára felfoghatatlan volt az a mértéktelen szeretet és jóság az elbukott emberiség iránt, amely arra késztette az égi Fejedelmet, hogy elhagyja csodálatos otthonát, és lejöjjön a bűntől és átoktól sújtott földre. Sátán jól ismerte az örök gazdagságok felbecsülhetetlen értékét, az emberek azonban nem. A menny­ben ő is megtapasztalta a tiszta szeretetet, a békét, a magasztos szentséget és a tökéletes örömöt. Lázadása előtt megismerte az isteni jóváhagyással járó elégtételt. Tudta, hogy Isten hatalma végtelen.  Sátán tudta, mit veszített el. Már attól tartott, hogy kétségbe vonják a világ felett gyakorolt uralmát, és végül megtörik az erejét. A próféciákból ismerte a Megmentőre vonatkozó jövendöléseket, és tudta, hogy Isten országa nem földi dicsőséggel vagy kevélységgel lesz megalapítva. Azt is tudta, hogy a régi próféciák egy olyan országot hirdettek, amelyet az égi Fejedelem fog megalapítani azon a földön, amelyet ő a magáénak tartott. Ez az ország majd magába foglalja a világ összes országát, és akkor majd sátáni ereje és dicsősége véget ér, és elnyeri méltó büntetését az embereknek okozott nyomorúságért, amelyeket e világra hozott. Sátán tudta, hogy sorsa attól függ, hogy sikerül-e legyőzni Krisztust a pusztai megkísértés során. Bevetette minden ravaszságát és legerősebb kísértéseit, hogy Krisztus lemondjon az Atya iránti hűségéről.  Az ember nem foghatja fel azoknak a kísértéseknek az erejét, amelyekkel Sátán megkísértette Isten Fiát. Azokkal a próbákkal, amelyek oly elviselhetetlennek és legyőzhetetlennek tűnnek, Isten Fia is szembesült, ám sokkal nagyobb mértékben, mivel az Ő jelleme sokkal magasabb rendű az elbukott ember jelleménél.  Krisztus mindenben megkísértetett. Az emberiség Képviselőjeként élte át az isteni próbatételt. Sátán legnagyobb erejével kellett szembesülnie. Krisztus ellenállt a legravaszabb kísértéseknek, és az ember érdekében győzött. Az embert lehetetlen erején felül megkísérteni, ha Krisztusra, a nagy Győztesre támaszkodik. – Confrontation, 30–31. o.    

Elmélkedésre:  Melyik dédelgetett bűnöm tesz sebezhetővé a kísértésekkel szemben?