A LÁTHATATLAN

„Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától;  mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.”  (Zsid 11:27) 

Mózes egyiptomi neveltetése sok tekintetben jót tett neki, de hivatására a legértékesebb felkészítést pásztorkodása nyújtotta. Mózes lobbanékony természetű ember volt. Egyiptom e sikeres katonai parancsnoka, a nép kegyeltje megszokta, hogy dicsőítsék és hízelegjenek neki. A népet magához vonzotta. Azt hitte, hogy saját erejével meg tudja szabadítani Izraelt. De egészen más volt az a lecke, amit Isten képviselőjeként meg kellett tanulnia. Miközben nyáját a hegyek vadonjaiban és a völgyek zord legelőin vezette, megtanult hinni, szelídnek, türelmesnek, alázatosnak és önzetlennek lenni. Megtanulta a gyengék gondját viselni, a betegeket gyámolítani, az elkóboroltat megkeresni, a zabolátlanokat elhordozni, a bárányokat gondozni, az öregeket és erőtleneket ellátni. Ebben a munkában Mózes közelebb került a Főpásztorhoz. Eggyé vált Izrael Szentjével. Nem gondolt tovább valami nagy mű véghezvitelével. Igyekezett a rábízott munkát Istennek való szolgálatként hűséggel elvégezni. Felismerte, hogy Isten ott van a közelében. Az egész természet a Láthatatlan Lényről beszélt neki. Istent személyes Istenként ismerte meg, és miközben jelleméről elmélkedett, egyre jobban érzékelte jelenlétét, és menedékre talált az Örökkévaló karjában. E tapasztalat után Mózes meghallotta a mennyei parancsot, hogy pásztorbotját cserélje fel a vezéri pálcával, hogy hagyja ott nyáját, és vállalja Izrael vezetését. A mennyei parancs önmagában nem bízó, nehezen beszélő, bátortalan emberként talált rá. Döbbenten érezte, hogy nem alkalmas Isten üzenetének tolmácsolására, de bizalmát teljesen az Úrba helyezte, és vállalta a feladatot. Küldetésének nagysága szellemi képességeinek legjavát igényelte. Isten megáldotta Mózes készséges engedelmességét, ékesszólóvá, bizakodóvá, magán uralkodni tudóvá tette – alkalmassá a legnagyobb feladatra, amit ember valaha kapott. Róla olvassuk: „Nem támadt többé Izraelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről színre” (5Móz 34:10). – A nagy Orvos lábnyomán, 474–475. o.    

Elmélkedésre:  Miről kellett lemondanom annak érdekében,  hogy még jobban szolgálhassam Istent?