NYUGALMAT HOZÓ

„Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre  és pihenjetek meg egy kevéssé.”  (Mk 6:31) 

Krisztus sosem mondott olyat, amivel önmagának tulajdonított volna fontosságot vagy elsőbbséget; és nem tanúsított közömbösséget a körülötte levők iránt. Istennel ápolt kapcsolata miatt nem követelt magának tekintélyt, viszont szavai és tettei igazolták, hogy tudatában volt küldetésének és jellemének. Úgy beszélt a mennyei dolgokról, mint Aki jól ismerte mindazt, ami a mennyekben van. Úgy beszélt Atyjával való közösségéről és egységéről, mint ahogy egy gyermek beszélne a szüleivel való kapcsolatáról. Úgy szólt, mint Aki azért jött, hogy dicsőségével világosságot árasszon a világra. A rabbik iskoláit sosem nézte le, hiszen Ő Istentől küldött Tanító volt az emberiség tanítása végett. Megújító erejének teljes tudatában hirdette, hogy az embereket Önmagához vonzza, és örök életet ad nekik.  Krisztus az emberi nagyságnál magasztosabb módon jött a földünkre, hogy elvégezze azt a munkát, amely örök eredményeket hoz számunkra. És hol végezte Ő ezt a munkát? A halász Péter otthonában; Jákob kútjánál megpihenve, és az élet vizéről beszélgetve a samáriai asszonnyal. Általában a szabad ég alatt prédikált, néha azonban a templomban is részt vett a zsidó összejöveteleken. Némelykor a hegy lejtőjén vagy egy halászcsónakból szólta az Igét. Jelen volt a szerény halászok életében. Együttérzéssel fordult a szükségben levők, a szenvedők, a megszomorodottak felé, és sokakat magához vonzott.  A megváltási terv lefektetésekor született meg a döntés, hogy Krisztusnak szegény emberként kellett eljönnie. Megjelenhetett volna mennyei fenségében, azonban szükség volt arra, hogy elérje a szenvedő és szegény emberiség legalsóbb rétegét, hangját meg kellett, hogy hallják a megterhelt és elcsüggedt emberek, hogy a megfáradt és beteg léleknek megjelenhessen mint a nemzetek által áhított Helyreállító és nyugalmat Hozó. Így szól azokhoz, akik ma Júdea lakóihoz hasonlóan békére és nyugalomra vágynak: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28). – Manuscript 14, 1897.   

Elmélkedésre:  Hajlandó vagyok lemondani az előjogaimról és az előnyeimről azért,  hogy a szükségben levőkért szolgálatot végezzek?