FÁJDALMAK FÉRFIA

„Utált és az emberektől elhagyott volt,  fájdalmak férfia és betegség ismerője!  Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt;  és nem gondoltunk vele.”  (Ésa 53:3) 

Isten gondviselése megengedte, hogy Jánost odavigyék, ahol Krisztus csodálatosan kinyilatkoztathatta Önmagát előtte, és látomásokat adhatott az isteni igazságról, a gyülekezetek megvilágosítására. Az igazság ellenségei János számkivetése által remélték, hogy örökre elnémítják Isten hűséges tanúját; de éppen Pátmosz szigetén kapott ez a tanítvány olyan üzeneteket, amelyek a gyülekezeteket erősíteni és bátorítani voltak hivatottak az idők végezetéig. Akik száműzték Jánost, noha mindvégig felelősséggel tartoznak cselekedetükért, mindazáltal Isten eszközei voltak, hogy valóra váltsák a menny határozatát.  Szombatnapon történt, midőn a dicsőség Ura megjelent a száműzött apostolnak. János a szombatot Pátmosz szigetén is épp olyan szentül ünnepelte, mint amikor Júdea városaiban és falvaiban prédikált a népnek. Igényt tartott a maga számára is azokra a csodálatos áldásokra, amelyeket Isten ezen a napon áraszt népére. Jelentése így szól: „Lélekben valék ott az Úrnak napján és hallék hátam mögött nagy szót, mint egy trombitát, amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és Ómega, az Első és az Utolsó… Megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót, és a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához” (Jel 1:10-13).  János különösen gazdag kegyelemben részesült. Látta Mesterét a Getsemánéban, midőn lelki gyötrelmeiben vért izzadt, és „nem emberi volt ábrázata, és alakja sem ember fiaié” (Ésa 52:14). Azután látta őt a római katonák kezei között, bíborpalástban, töviskoronával, és végül a Golgotán, a kereszten, miközben kegyetlenül gúnyolták és szidták. És íme, János apostol ismét láthatja Urát. De most milyen más a megjelenése, a külseje! Nem a fájdalmak Férfia többé, akit megvetnek és megaláznak. Látja Őt mennyei fényű ruhájába öltözötten. Hangja hasonlít sok vizek zúgásához. Orcája fénylik, mint a nap. Kezében hét csillagot tart, és szájából kétélű éles kard jő ki; szava: hatalmának jelképe. Pátmosz szigete ragyog a feltámadt Üdvözítő dicsőségétől. – Az apostolok története, 581–582. o.    

Elmélkedésre:  A nehéz helyzetekben hogyan jelent meg nekem Isten?