ÁRTATLAN MEGVÁLTÓ

„Ki vádol engem közületek bűnnel?  Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?”  (Jn 8:46) 

Jeruzsálem pusztulásában Jézus annak a végső megsemmisülésnek a jelképét látta, amely majd a világot éri. Azt mondotta: „Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mireánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?” (Lk 23:30-31). A zöld fával Jézus saját magát, az ártatlan Megváltót ábrázolta. Isten megengedte, hogy az emberiség bűne miatt érzett haragja szeretett Fiára sújtson le. Milyen szenvedést kell akkor a bűnösöknek elhordozniuk? A bűnbánat nélküli ember olyan szomorúságot és nyomorúságot ismer majd meg, amelyet szavakkal nem lehet kifejezni.  Többen a sokaságból, amely követte az Üdvözítőt a Golgotára, ujjongó hozsanna kiáltásokkal és pálmaágak lengetésével köszöntötték Őt, amikor diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. Sokan azok közül azonban, akik akkor hangosan magasztalták Jézust, most szenvedélyesen kiáltották: „Feszítsd meg Őt!” (Lk 23:21). Amikor Krisztus bevonult Jeruzsálembe, a tanítványok reménysége a legmagasabb fokra hágott, és szorosan körülvették Őt. Mostani megaláztatásában azonban csak távolról követték Őt. Szomorúsággal telt meg a szívük, és csalódtak reményeikben. Beigazolódtak Jézus szavai: „Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok énbennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort és elszélednek a nyájnak juhai” (Mt 26:31). Miután megérkeztek a kivégzés helyére, a foglyokat a keresztfákhoz kötözték. Jézus semmi ellenállást nem tanúsított. Jézus anyja János, a szeretett tanítvány támogatásával elkísérte Fiát a Golgotáig. Látta, amikor Fia elájult a kereszt terhe alatt, szerette volna segítő kezét megsebzett feje alá tenni, megmosni homlokát, de ebben a szomorú kiváltságban nem részesülhetett. A tanítványokkal együtt Mária is ápolta még magában azt a reménységet, hogy Jézus nyilvánvalóan megmutatja hatalmát, és megszabadítja Magát ellenségeitől. Másfelől azonban ismét elcsüggedt a szíve, amikor visszaemlékezett azokra a szavakra, amelyekkel Jézus az éppen bekövetkezett eseményeket előre megmondotta. – Jézus élete, 743–744. o.    

Elmélkedésre:  Hogyan viselkedem azokkal, akiket szeretek, és hogyan azokkal, akik bántanak?