BŰNBOCSÁTÓ MEGVÁLTÓ

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket  és megtisztítson minket minden hamisságtól.”  (1Jn 1:9)

Isten nem mond le rólunk a bűneink miatt. Követhetünk el hibákat, és megszomoríthatjuk a Szentlelket, de ha megbánjuk bűneinket, és töredelmes szívvel jövünk hozzá, nem utasít minket vissza. Vannak akadályok, amelyeket el kell venni az útból. Helytelen érzések dédelgetése, büszkeség, önelégültség, türelmetlenség és panaszkodás – mindezek elválasztanak Istentől. A bűnöket meg kell vallani. Alaposabb kegyelmi munkának kell végbemennie a szívben. A magukat gyengének és bátortalannak érzők Isten erős embereivé válhatnak, és nagyszerű munkát végezhetnek Mesterükért. Céljukat azonban magasra kell helyezniük – önző indítékok nem befolyásolhatják őket.  Tanulnunk kell Krisztus iskolájában. Egyedül az Ő igazságossága jogosíthat fel minket a kegyelem szövetségének áldásaira. Régóta vágyunk és törekszünk elérni ezeket az áldásokat, de nem nyertük el őket, mert azt az elképzelést melengettük magunkban, hogy képesek vagyunk tenni valamit azért, hogy méltókká váljunk az áldásokra. Ne gondoljuk, hogy saját kegyességünk és érdemeink megmenthetnek bennünket! Üdvösségünk egyedüli reménysége Krisztus kegyelmében van. Prófétáján keresztül ígéri nekünk: „Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ésa 55:7). Ha teljességgel bízunk Istenben, és bízunk Jézus, a bűnbocsátó Megváltó érdemeiben, akkor mindazt a segítséget elnyerjük, amire vágyunk.  Úgy tekintünk magunkra, mintha hatalmunk lenne megváltani magunkat. Jézus azonban azért halt meg értünk, mert erre képtelenek vagyunk. Benne van a reménységünk, megigazulásunk és igazságunk. Nem szabad elkeserednünk és attól félnünk, hogy nincs Megváltónk, vagy hogy Ő nem irgalommal gondolkodik felőlünk. Ebben a pillanatban is értünk munkálkodik, arra szólítva bennünket, hogy jöjjünk Hozzá reménytelenségünkben, és meneküljünk meg. Hitetlenségünk által meggyalázzuk Őt. – Szemelvények, 1. köt., 350–351. o.    

Elmélkedésre:  Lelki életemben milyen szerepük van az érzelmeknek? Mit kell tennem annak érdekében, hogy ne az érzelem, hanem a hitem irányítsa a tetteimet?