DICSŐSÉG URA

„Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne:  és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.”  (Jn 11:48)

A  zsidó vezetők azt hitték, hogy Krisztus halálával műve is befejeződik. Ehelyett azonban tanúi voltak a pünkösdnapi csodálatos eseményeknek. Hallották a tanítványokat, ahogyan előttük eddig ismeretlen erővel és határozottsággal prédikálták Krisztust, és látták, amint szavaikat jelek és csodák igazolták. Jeruzsálemben, a zsidóság fellegvárában, ezrek vallották meg nyíltan, hogy hisznek a názáreti Jézusban, a Messiásban. A tanítványok csodálkozó boldogsággal szemlélték e nagy aratást. Tudták, hogy nem saját fáradozásaik eredménye ez, hiszen ők csak mások munkájába léptek. Krisztus már Ádám bukása óta kiválasztott szolgákra bízta Igéjének magvát, hogy hintsék azt el az emberi szívekben. Földön töltött élete alatt Ő is állandóan hintette az igazság magvát, amit végül saját vérével öntözött meg. A pünkösdnapi megtérések ennek a magvetésnek voltak az eredményei. Krisztus munkájának aratása hatalmának és tanai erejének megnyilatkozása. Az apostolok bizonyságtételei egyedül nem oszlatták volna el azt a nagy előítéletet, amely minden érvnek tudatosan ellenállt. A Szentlélek isteni ereje győzte meg a szíveket. Az apostolok szava mint a Mindenható éles nyilai meggyőzték az embereket borzalmas bűnükről, hogy elvetették és megfeszítették a dicsőség Urát. Krisztus vezetése és tanítása folytán a tanítványok megértették, hogy szükségük van a Szentlélek erejére, hogy művüket megkezdhessék. Többé nem voltak tudatlanok, műveletlenek, egymást meg nem értő, független egyedek csoportja, akik egymással ellenkezve szembeszálltak. Nem reménykedtek többé világi nagyság és méltóság elérésében. „Egy akarattal” voltak eltelve, kiknek „szíve-lelke egy vala” (Csel 2:46; 4:32). Gondolataik egyetlen tárgya Krisztus volt; egyetlen céljuk országának fejlesztése. Lelkületük, jellemük hasonlóvá vált a Mesteréhez, és az emberek láthatták rajtuk, „hogy a Jézussal voltak vala” (Csel 4:13). – Az apostolok története, 44–45. o.    

Elmélkedésre:  Az apostolok egy „utolsó kiképzést” kaptak, mielőtt életük  nagy szolgálatát elkezdték. Milyen kiképzésre van szükségem,  mielőtt elindulok eleget tenni életem nagy feladatának?