KIAPADHATATLAN FORRÁS

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged,  az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”  (Jn 17:3)

„Én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dicsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa nemzedékről-nemzedékre áll… Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám… és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem. Most azért dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő útjai ítélet” (Dán 4:31, 33-34).  Aki részt vállal Isten művében, azért cselekszi a jót, mert Isten áll mögötte, és Ő végzi a munkát. Ha ez így van, talán embereket kellene dicsőítenünk, és nekik kellene köszönetet mondanunk, és közben elhanyagolhatjuk az Isten iránti hálaadást? Ha így járunk el, Isten többé nem fog együtt munkálkodni velünk. Amikor az emberek csak a második helyet biztosítják Istennek, arról tesznek bizonyságot, hogy elveszítették a bölcsességet. Az isteni erkölcsi képmás helyreállítása érdekében tett minden erőfeszítés csak azzal a hatékonysággal érhető el, amit Isten adhat a munkásnak.  Pál mondotta: „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Ami pedig a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék” (1Kor 4:1-2). Miközben erőfeszítéseket teszünk Isten dicsőségének terjesztésére, mindenben Istent kell az első helyre tennünk. Nincs is nagyobb emberi gyengeség, mind amikor valaki azt gondolja, hogy halandó embertársai könnyebben elfogadják, ha teljesen kizárja Istent az összejöveteleikről. Istent a legmagasabb pozícióba kell helyezni. Őelőtte még a legértelmesebb ember bölcsessége is csupán bolondság. Az igazi keresztény meg fogja érteni, hogy csak akkor jogosult Krisztus nevének viselésére, ha szüntelenül, kitartóan és egyre nagyobb mértékben magasztalja Őt. Egyetlen nagyravágyó indíték sem fogja csökkenteni az erejét, hiszen azt az „élet Világosságának” kiapadhatatlan Forrásából meríti. – The Present Truth, 1899. szeptember 7.    

Elmélkedésre:  Hogyan kell megaláznom magam, miközben Krisztust magasztalom?