A LÁTHATATLAN

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent,  és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az:  mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát,  hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”  (1Jn 4:20)

Krisztus mennybemenetele után János hűségesen és lelkiismeretesen munkálkodott Mesteréért. Pünkösdkor, a többi tanítvánnyal együtt ő is elnyerte a Szentlelket; megújult buzgósággal, friss erővel hirdette az életadó Igét, és irányította a tömeg gondolatait a Láthatatlanra. Hatásosan hirdette az Igét, telve volt tűzzel és mélységes meggyőződéssel. Szépen, szabatosan tanított, kellemes hangon ismételte Krisztus szavait, és beszélt csodálatos tetteiről. Szavainak egyszerűsége, a hirdetett igazságok meggyőző ereje és a lendület, amely előadását jellemezte, utat nyitott előtte valamennyi társadalmi réteghez. Az apostol élete teljes összhangban állt tanításaival. A szívében lángoló krisztusi szeretet komoly, fáradhatatlan munkára indította embertársaiért és különösen keresztény testvéreiért. Krisztus meghagyta tanítványainak, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Ő szerette őket. Ezzel bizonyítsák be a világ előtt, hogy Krisztus, a dicsőség reménysége, testet öltött bennük. „Új parancsolatot adok néktek” – mondotta –, „hogy egymást szeressétek; amiként én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13:34). Midőn e szavak elhangzottak, a tanítványok nem értették meg, de miután szemtanúi voltak Krisztus szenvedéseinek, keresztre feszítésének, feltámadásának és mennybemenetelének, miután pünkösdkor a Szentlelket elnyerték, és felfogták Isten szeretetét, fogalmat alkothattak maguknak arról a szeretetről, amellyel egymás iránt kellett viseltetniük: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk. Mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.” A Szentlélek kiárasztása után a tanítványok széjjeljártak hirdetni az élő Megváltót. Egyetlen vágyuk a lelkek üdve volt. Emellett megízlelhették a szentek közösségének szépségét is. Egymás iránt tapintatosak, figyelmesek, önmegtagadók és az igazságért minden áldozatra készek voltak. – Az apostolok története, 546–547. o.    

Elmélkedésre:  Hogyan tehetnék én is bizonyságot minden társadalmi réteg előtt?