MEGVETETT KŐ

„Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek,  mely lett a szegletnek fejévé.”  (Csel 4:11)

Szent bátorsággal és a Lélek erejével megerősödve jelentette ki Péter: „Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. Ez ama kő, melyet ti, építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé; és nincsen senkiben másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk” (Csel 4:7, 10-12). Ettől a bátor védekezéstől a zsidó vezetők megrémültek. Azt hitték, hogy a tanítványok megijednek és megzavarodnak majd, ha a Magas Tanács elé kerülnek. Ehelyett azonban ezek a tanúk úgy beszéltek, ahogy Krisztus beszélt, ugyanolyan meggyőző erővel, mint Ő, és ezzel ellenfeleiket hallgatásra kényszerítették. Péter hangja semmi félelmet nem árult el, amikor ezt mondta Krisztusról: „Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé.” Péter itt olyan szólásmódot használt, amelyet a papok jól ismertek. A próféták beszéltek a megvetett Kőről, és Krisztus maga is mondotta egyszer, amikor a papokhoz és vénekhez szólt: „Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt” (Mt 21:42-44). Amikor a papok az apostolok bátor szavait hallották, felismerték, „hogy Jézussal voltak”. Az apostolokról, akik jelen voltak Krisztus megdicsőülésénél a hegyen, azt olvassuk, hogy e csodálatos esemény végén senkit sem láttak, „csak egyedül Jézust” (Mt 17:8). Egyedül Jézust! Ezek a szavak tartalmazzák annak az életnek és erőnek a titkát, amely az első keresztény gyülekezet történetét jellemzi. Amikor a tanítványok először hallották Jézus szavát, érezték, hogy szükségük van rá. – Az apostolok története, 63–64. o.    

Elmélkedésre:  Hogyan lehetne az én életem vezéreszméje is az „Egyedül Jézust!” elve?