NÉPE MEGVÁLTÓJA ÉS SZABADÍTÓJA

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által;  és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”  (Ef 2:8)

Az erő és a győzelem feltétele szívünk szelídsége és alázata. A dicsőség koronája vár azokra, akik a kereszt lábánál térdelnek. (…) Amint Isten hívei gyötrik lelküket az Úr előtt szívük tisztaságáért esedezve, elhangzik a parancs: „Vegyétek le róluk a szennyes ruhákat!” Krisztus igazságos cselekedeteinek ragyogóan tiszta öltözetét adják Isten megpróbált, megkísértett, de hűséges gyermekeire. Dicsőséges ruhákba öltöztetik most a megvetett maradékot, hogy a világ romlottsága soha többé ne piszkolja be őket. Nevük a Bárány életkönyvében marad, minden korok hűségeseinek neve mellett. Ellenálltak a kísértő ámításának, a sárkány üvöltése nem tántorította el őket hűségüktől. Most már örökre biztonságban lesznek, nem kell félniük a gonosz megtévesztő fortélyaitól. Bűneik a bűnök szerzőjére hárultak vissza.  A maradéknak nem csupán megbocsátanak, nem csak befogadják őket, de tiszteletben is részesülnek. Ékes süveget tesznek a fejükre, királyok és papok lesznek Isten előtt. Mialatt Sátán a vádjait szórta rájuk és el akarta pusztítani őket, szent angyalok jártak közöttük láthatatlanul, és az élő Isten pecsétjét helyezték rájuk. Ők azok, akik Sion hegyén állnak a Báránnyal, akiknek homlokán az Atya neve olvasható. Az új éneket éneklik a trón előtt, azt az éneket, amelyet senki meg nem tanulhat, csak a Földről megváltott száznegyvennégyezer. (…) Most teljesedik be tökéletesen az angyal szava: „Halld, Józsua, te főpap, te és barátaid, akik előttem ülnek, mert ők azok, akiken csodálkoznak: íme, bizony előhozom szolgámat, Csemetét!” Krisztus mint népe Megváltója és Szabadítója nyilatkoztatja ki magát. A maradék valóban „férfiak, akiken igen csodálkoznak”. Amikor a zarándokút könnyei és megaláztatásai átadják helyüket Isten és a Bárány jelenlétében az örömnek és a megtiszteltetésnek, „azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. – Bizonyságtételek, 5. köt., 475–476. o.    

Elmélkedésre:  Milyen érzés tudni, hogy miközben Sátán vádol, Isten elpecsétel?