IGAZ

„És tudjátok, hogy ő azért jelent meg,  hogy a mi bűneinket elvegye;  és ő benne nincsen bűn.”  (1Jn 3:5)

Amikor Istvánt az ellene felhozott vádak felől kihallgatták, védekezését tiszta, átható hangon kezdte, amely az egész teremben hallható volt. Szavai lenyűgözték az egész tömeget, amikor Isten kiválasztott népének történetét vázolta. Idézte Mózes szavait, amelyek a Messiást jövendölték: „Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyafiaitok közül, mint engem; azt hallgassátok” (Csel 7:37). Hitet tett Isten iránti és a zsidó hit iránti hűségéről, de egyszersmind kimutatta, hogy az a törvény, amelyre üdvösségüket feltették, nem tudta megóvni Izráelt a bálványimádástól. Jézus Krisztust az egész zsidó történelemmel összefonta, és utalt a Salamon által végzett templomépítésre, valamint Ésaiás próféta szavaira: „Ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik.” „A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nekem? Azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?” (Csel 7:48-50). Midőn István ehhez a ponthoz ért, a nép felháborodott. Amikor Krisztust a próféciákkal összefüggésbe hozta, és ekképpen szólt a templomról, a főpap megszaggatta ruháját. István annak jelét látta ebben, hogy hangját csakhamar örökre elnémítják. Látta, hogy szavai milyen ellenállást váltottak ki, és tudta, hogy utolsó bizonyságtételét mondta el. Noha prédikációjának csak a közepén tartott, mégis azonnal befejezte, és felháborodott bíráihoz fordult: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztetek, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét; kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek és nem tartottátok meg” (Csel 7:51-53). A papok és főemberek ezekre a szavakra feldühödtek. (…) A körülötte tolongó kegyetlen arcokról a fogoly leolvasta sorsát, mindazáltal nem reszketett. – Az apostolok története, 99–100. o.    

Elmélkedésre:  Vajon miért nem tapasztalok még több ellenségeskedést  a Jézus Krisztusba vetett hitem miatt?